Balassa János
Luther-rózsa
|
Orvosi tanulmányait Bécsben fejezte be. Kolletschka, ©koda, Rokitanský tanítványa. 1839-től műtőorvos a bécsi sebészeti klinikán. 1841-től másodorvos, majd helyettes főorvos a bécsi közkórházban. Hosszabb külföldi tanulmányút után 1843-tól (29 éves korától) a sebészet nyilvános rendes tanára a pesti egyetemen.
Az általa létrehozott tudományosan megalapozott magyar sebészetet világszínvonalra emelte.
A szabadságharc lendülete magával ragadta legjobb orvosainkat, így a pesti egyetem nagyhírű professzorát is. 1848-49-ben az egyetem orvosi karának igazgatója.
Amikor az egyetem a Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került, a kormány, mint a minisztérium tanácsosát őt bízta meg a tanulmányi ügyek igazgatásával. A szabadságharc alatt a honvédkórház igazgatója. Asszisztensével Markusovszky Lajossal tevékeny részt vett a sebesültek ellátásában. A szabadságharc leverése után egyetemi katedrájától megfosztották és börtönbe vetették, de mint az ország legkiválóbb sebészét nem tudták sokáig börtönben tartani. Több hónapi fogság után 1851-től foglalhatta el ismét tanszékét.
Az önkényuralom a magyar tudományos élet elnyomására törekedett. Ezzel Balassa és köre vette föl a harcot. Hozzákezdtek a haladó magyar orvosok megszervezéséhez. Kezdeményezésére indította útjára Markusovszky Lajos az Orvosi Hetilapot 1857-ben.
Balassa fő szorgalmazója volt az Országos Közegészségügyi Tanács létesítésének, melynek első elnöke lett, hasonlóképpen a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak is. A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője. Sikeres és elismert sebész, tevékenységét magas fokú technikai tudás, nagy tárgyismeret jellemezte. Elsők közt alkalmazta Európában, hazánkban pedig elsőként az általános érzéstelenítést, az éter-narkózist az operációknál.
Úttörő jelentőségű volt a hasi sérvekről szóló munkája, a gégetükrözés felhasználása a gégeműtéteknél. Nagy számban végzett hólyagmetszést és kőmorzsolást. Új megoldásokat alkalmazott plasztikai műtéteiben, az "orrképzésben" és egyéb "képző műtétekben". Műtéti eredményeiről Magyarországon először fénykép és dokumentációval számolt be munkáiban. Korát megelőzte a tuberkolotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív (szervmegőrző) kezelésével és a hűtés alkalmazásával a sebészeti gyógykezelésben.
A Magyar Sebésztársaság 1906-ban emlékére "Balassa János emlékérem" elnevezésű kitüntetést alapított, amely 1943-ig évenként került kiosztásra. Ezt utóbb az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sebész Szakcsoportja felújította.
Főbb művei
A már utalásszerűen érintetteken kívül
Gyakorlati sebészet
A hassérvekről
Kapcsolódó oldalak:
Evangélikus Országos Múzeum
Semmelweis Egyetem
|