1%

Hadd szóljunk kicsit átfogóbban is a falu sorsáról, mely összefonódott a gyülekezet életével. 1966. október 1-én Gyónt a mellette levő településekhez kapcsolták. Így Gyón, Dabas és Sári Dabas néven vált nagyközséggé, majd várossá. Ebben az összekapcsolásban nem jelentett szempontot az, hogy a három falu etnikailag, hagyománybélileg teljesen különbözött.

Dabas polgárias, főleg beköltözöttekből álló falu, majd városias város volt. Sári zárt katolikus, szlovák település. A katolikus hegemónia azonban egy iskola szervezési kérdésben a falu ellenszenvét vívta ki, aminek kapcsán a zárt közösség széthullott. Gyón magyarrá lett, háromfelekezetű község volt. A forradalom után tudatosan törekedtek, hogy semmi komolyabb szellemi intézmény vagy kezdeményezés ne honosodhasson meg benne. A gyülekezetnek ezért kulturális szerepe is volt ebben az időben.
A falu öntudatának fontos eleme volt az a kultusz, ami Áchim Mihály költő fiának, Gyóni Gézának személye körül alakult ki. A legátkosabb években is összegyűltek az emberek, hogy verseket szavaljanak, koszorúzzanak, Himnuszt énekeljenek. Az évenként megrendezett ünneplés helyszíne a költő szülőháza, az evangélikus parókia volt.

Dabas várossá létele sem sokat javított a helyzeten. A politikai szempontok után a praktikus szempontok kerültek előtérbe, aminek során a városközpont a város közepére, a volt Dabasra került. A földrajzi középpont azonban nem változtatott azon, hogy a falvaknak megmaradt vagy nagyon lassan bomlott a zárt közösségi élete. Így például a városközpont és a hozzá tartozó intézmények gyakorlatilag nem a város közepén lettek, hanem továbbra is egy "szomszédos" településen. Ennek feloldódásához még hosszú időre van szükség. A gyülekezet népe pedig továbbra is ellenségként kezeli a dabasiakat, még akkor is, ha azok már közben odaköltözött saját gyermekeik vagy unokáik.

"Az 1958-as évtől":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/dabas/01/irmglelkeszido/evek szorosan visszakapcsolódunk a gyülekezet életéhez.