|
Prónay Sándor
| |
| | |
|
| |
| | |
|
Ordass Lajos karácsonyi prédikációja, 1956. december 25.
 Jézus Krisztus Urunk születésének szent ünnepén az ősi karácsonyi történetet olvastam föl előttetek. A régi, színes mondatokat. Emlékük gyermekségünk napjaiba nyúlnak vissza. Ezt az evangéliumot akartam elétek hozni. Éppen ma. Mert bizonyos vagyok abban, hogy a ti lelketekben ugyanaz játszódik le, ami az enyémben. Dédelgetett, régi szép emlékek beleütköznek mostani életfeltételeink kemény sziklafalába és az a veszély fenyegeti őket, hogy összetörnek. .
Szándékosan állítok egymás mellé ezt a páratlanul szép karácsonyi történetünket és a megpróbáltatásokban olyan nagyon bővelkedő jelenünket. .
Isten kényszerítő parancsának engedek, amikor ennek az órának a feszültsége között kívánom megszólaltatni az evangélium igazi karácsonyi mondanivalóját. .
Valami szokatlan dolgot kérek most tőletek. Úgy lehet: lehetetlent. Próbáljatok meg - egy kis időre - úgy tenni, mintha még sohasem hallottátok volna ezt a karácsonyi evangéliumot. Mintha nem kapcsolódott volna hozzá még semmi azokból a hangulatokból, melyekkel az emberek ezeket a mondatokat körülszőtték. Így figyeljétek meg Lukács evangélista mondatait. .
Néhány ténymegállapítást tesz. .
Mindjárt az első mondat, mellyel a karácsonyi evangélium kezdődik, emberi hatalmaskodásról szól. Augustus császár rendelkezése bizony nem tartotta szem előtt az egyes ember sorsát. Kíméletlenül kiparancsolja otthonából azt a szegény asszonyt, akinek most - anyai várakozása utolsó napjaiban - minden kíméletre szüksége lett volna. Ez tény. De észre kell vennünk azt a tényt is, hog az evangéliumi híradás ugyanazzal a lélegzetvétellel megállapítja azt is, hogy a kíméletlen hatalmaskodás útján mégsem Augustus császár akarata valósult meg, hanem Isten akarata, aki a próféták útján a Megváltó születésének ígéretét már régen megüzente. És nemcsak megüzente, hanem így üzente meg. .
Aztán beszél az evangélium az emberi szeretetlenségről, a szívtelen elzárkózásról. Ennek lett az eredménye, hogy a világ Megváltója istállóban született meg és bölcsője állatok jászola volt. .
Szomorú tény. .
De mellette áll az a megállapítás is, hogy ez az elzárkózó és meglázó emberi gőg mégsem tudta megakadályozni Istent abban, hogy az Ő szeretete megvesse lábát a földön. .
Lényeges vonása az evangéliumnak az a megállapítás is, hogy akkor éjszaka volt. De leglényegesebb az a közlése, hogy azt a sötétséget a menny soha nem hallott, rendkívüli világossága szórta szét. .
Ebben a karácsony éjszakában szólalt meg a megváltás evangéliuma. Jól jegyezzük meg - kérlek - és írjuk bele a szívünkbe: A megváltás evangéliumát nem ember gondolta ki és nem ember ajka hirdette meg. Isten örök határozata volt ez és maga Isten nyilatkoztatta ki angyal-ajkadon. Ez más szóval azt jelenti: A keresztyén hit nem a föld talajából sarjadt virág. Isten kegyelmi ajándéka ez. .
Befejező szakaszában pedig a karácsonyi evangélium azokról a pásztorokról beszél, akik elsőkként nyerték ezt a kinyilatkoztatást. Félelem és rettegés között élték át, de aztén örvendezve tettek tanúságot arról, amit láttak és hallottak. .
Ezek ténymegállapítások. .
És ezek együtt adják a karácsonyt. Ezek a tények, mint kinyújtott kezek emelik magasra, hogy mindenki megláthassa: A megszületett Megváltót! .
Eddig tartott az a kérésem, hogy próbáljuk a mai ünnep üzenetét úgy meghallgatni, mintha sohasem hallottuk volna még. .
Most hát jöjjünk vissza ide, kedves Deák téri templomunkba, ahol már más föltételek közül érkezve is ünnepeltünk karácsonyt. .
Nem értjük, ami most velünk és körülöttünk történik? Persze, hogy nem értjük. Önmagunkat csalnók meg és másokat vezetnénk félre, ha azt állítanók, hogy mi mindent világosan látunk és értünk. Mert mi bizony semmivel sem vagyunk különbek szegény Máriánál és a gondterhelt Józsefnél. Megoldatlan rejtélyek egész tömege van előttünk. Azonban ezek nem akadályozhatnak meg minket abban, hogy karácsonyunk legyen. Hitünk milliónyi tapasztalatára támaszkodva, szabad vallanunk azt az első igazságot: Nem Augustus akarata megy rajtunk teljesedőbe, hanem az Isten akarata. Nem állhat senki annak útjába, hogy lelkünkben fészket rakjon a karácsony békessége, amelynek birtokában most és mindenkor félreérthetetlenül vallást teszünk arról, hogy az életünk nem emberi szeszély játékszere, hanem Isten áldott akarata történik velünk. Most is! .
Betlehem lakosainak szívtelen elzárkózása is olyan vonása a karácsonyi történetnek, amelynek mindaddig lesz mondanivalója, amíg ember él a földön. Ha mi nemcsak azt akarjuk, hogy a világban legyen karácsony, hanem itt bent a szívünkben is, akkor jó lesz, ha erre a mondanivalóra fölfigyelünk. Mások életére sokszor egészen megvakulásig rámeredünk. Magunkról elfeledkezünk. Most tartsunk önvizsgálatot Isten előtt. Mert bizony, ha Istzen a mi életünkben keres helyet Jézus számára, mi sem tudunk neki fölékesített kastélyt kínálni. Félek, még egyetlen "tiszta szobát" sem tudunk szívünkben rendelkezésre bocsátani. Az a szállás, melyet Isten Fia mibennünk talál - aggódom - fájdalmasan hasonlít ahhoz a betlehemi helyhez, mellyel akkor, földre születésekor meg kellett elégednie. .
Áldott legyen a szeretet Ura, hogy Ő ezzel is megelégszik. Nem veti meg azt a zugot, amelyben helyet szorítunk neki. Innen akarja megtisztítani és hatalmába venni egész életünket. .
Karácsony ünnepe most nagyon sötét éjszakában találja az egész világot. Minket is. Ha a világot ma röviden jellemezni akarjuk, akkor azt kell mondanunk róla, hogy ma a világ sűrű sötétségben élő emberekből áll. Aki világosságra vágynak. Nemcsak itt, hazánkban. Azok az értesülések, amelyek elérnek bennünket a világ népei részéről, arról beszélnek, hogy az emberek mindenütt várják a világosságot. És régóta már. Szegény emberek! Mind a többiek és velük mi is! Olyan különös berendezkedése támadt a szívünknek! Szinte kitárólag már csak a vízszintes irányban tudjuk használni a szemünket. Innen van az, hogy az emberek egyik tábora keletről várja a fényt. Mások arra esküsznek, hogy nyugatról kell jönnie. .
Balga ember! .
Karácsonykor a fény föntről jött! A mennyből. Olyan emberekhez, akik még tudtak fölfelé nézni. Nem azokhoz, akik aludtak, hanem azokhoz, akik virrasztottak. Ha mi ezen a karácsonyon valóban Isten szeretetének világosságára vágyódunk, akkor virrasztó lelkünknek fölfelé kell néznie. Csak onnan jöhet a lélek világossága! .
De nemcsak fölülről való fény várásáról feledkeztek meg az emberek, hanem a fölülről érkező hangról is. A földi hangok zűrzavarában alig tudunk már eligazodni. Mintha túl akarnának harsogni minden hangot, kiáltva hirdetik, hogy vallásosság, istenhit: babona! Az a szörnyű nyomasztó érzésem, hogy rengeteg ember elfogadta ezeket az állításokat. és ez az árulás - úgylehet - annyira a közelünkbe férkőzött, hogy saját szívünket is kísértésekkel ostromolta. .
Ezért szükséges, hogy itt, a templom csendjében a karácsonyi evangélium magvát a szívünkbe zárjuk. Azt az üzenetet, hogy mindaz, ami karácsony éjszakáján történt, az nem lehet emberi kitalálás. Mi nem egy téves emberi álomnak adtuk oda életünket. Nem azt szolgáltuk. A mi hitünknek az alapja: Isten saját kinyilatkoztatása. Isten cselekedete. Az Ő kimondott, igaz szava: "Ne féljetek!...Megtartó szülketett!" A fölülről érkezett hang! Minket a minden hatalomnak ez az Ura nyert meg a maga számára. Nem is akarunk más Úrnak szolgálni, csak ennek az egyetlen áldott Úrnak, aki karácsonykor ide: a földre, ide: a porba, ide: a bűnbe küldte el megváltó szeretetének hordozóját: Egyszülött Fiát - Jézus Krisztust! .
Nem tartom elmellőzhetetlen lényegtelennek azt, amit az evangélium ma a pásztorokról mond. A bizonyságtételükről. .
A Megváltó születése idején Izráel hivatalos papjai elfeledkeztek a próféták jóslatairól. Vagy ha esetleg tudták is ezeket a próféciákat idézni, akkor sem tudták őket értelmezni. A papok elnémultak. Isten ezért avatta az evangélium üzenethordozóivá a mezők egyszerű pásztorembereit. .
Nem hiszem, hogy ebben a gyülekezetben magam lettem volna az egyetlen, aki mérhetetlen szorongást hordozott azon, hogy bizonytalanná vált a megváltás csodájának a szava. S amikor kitekintek a világ népeinek nagy hullámzó tengerére, aligha vagyok magamban, amikor megostromol a kérdés: Hallják-e a milliók, amit Isten üzen nekik? Vannak-e, akik elkiáltják hangosan, hallhatóan, amit Isten megmentésükre tett? .
Ha van ilyen szorongás bennünk, akkor éppen ettől akar megszabadítani minket isten, a karácsonyi evangélium befejező mondataival. Azt mondja nekünk, hogy Isten sohasem jön zavarba, hogy kikkel mondassa el a megváltó szeretet örömhírét. .
Testvéreim! .
Kint a világban tülekedés, szívtelenség, ijesztő árnyak és sok minden más akadály ellenére is karácsony van. Itt a templomban csüggedésünk, sok szorongásunk és kétségeskedésünk ellenére is - karácsony van. Mert ahol megszólal a karácsonyi evangélium, ott a zengő szó mögött felénk dobog Isten szerető szíve. .
És ez a karácsony. Örvendezünk hát minden hívővel a mennyei Megváltónk születésén! Ámen!
|
|
|
Ordass Lajos
| |
|
| |
|
| |
| | |
|
Lélekemelő
| |
|
| |
|
A mai nap igéje:
?A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat.? (Zsolt 50,2?3a)
>>
| |
| | |
|
