**EMLÉKIRAT**

A CSORNAI TEMPLOM FELSZENTELÉSÉNEK 75. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

"...nem nagy idő egy gyülekezet életében" - írta Hubert István lelkész 1956. január 29-én, az első Csornán tartott evangélikus istentisztelet harmincadik évfordulója alkalmából tartott ünnepi közgyűlésen elfogadott Ünnepi Nyilatkozatban.

Nem nagy idő, mondjuk mi is, amikor 2005-ben templomunk felszentelésének 75. évfordulója alkalmából jubileumi évet ünneplünk. Nem nagy idő, de számunkra fontos, mert a már nem ismert elődök munkájának áldásait ma is érezzük, és részben az ő örökségükből élünk; másrészt pedig abban a reménységben tesszük hozzá a gazdag örökséghez a magunk munkáját, hogy sok idő múltán is lesznek olyanok, akik a Csorna-Kapuvári Evangélikus Egyházközségben élhetik meg hitüket.

Csorna azon kevés rábaközi települések egyike, amellyel kapcsolatban nem ismeretes egyetlen adat sem XVI. századi evangélikus reformátorok működéséről. A helyben működő - ez évben 825 éves - premontrei prépostságnak, amely részben Csorna földesura is volt, nyilván erős hatása volt az ellenreformáció idején. Kapuvár ezzel szemben, lévén a Nádasdyak birtoka, már a reformáció első évtizedeiben evangélikussá vált. 1547-ben Kapuy Mihály lelkész működéséről tudunk, 1550-től pedig evangélikus tanító szolgált a várjobbágyok gyermekeinek épített iskolában. A szűkös forrásokból Laurentiades János (1616), Szitás István (1630-1631), Szombathelyi András (1632), Lakosi Gergely (1633-1634) és Lőrinczfy Pál (1635-től) kapuvári lelkészek neve maradt fenn. Nádasdy Ferenc katolikus hitre való áttérése után, 1646-ban Kapuvár az akkor még evangélikus Babót fíliája, majd néhány éven belül innen is eltűnik az evangélikusság. Templomukat ugyancsak 1646-ban foglalta le az akkor még gyakorlatilag gyülekezet nélküli katolikus lelkész, karhatalommal. Ettől kezdve a babóti lelkész sem tehette be a lábát Kapuvárra.

A két városban a XIX. században jelent meg ismét az evangélikusság. Csorna és Kapuvár fejlődésével együtt sokan költöztek be a környékbeli evangélikus falvakból, akik eleinte talán haza-hazajártak vallásukat gyakorolni, később pedig Farád, illetve Vadosfa templomát látogatták.

A gyülekezet szervezése először Kapuváron indult el, a vadosfai lelkészek vezetésével. Az evangélikus vallású báró Berg Gusztáv, Kapuvár modern kori fejlődésének legjelentősebb előmozdítója, a várban állandó istentiszteleti helyet rendezett be az evangélikusok számára. A századfordulón több-kevesebb rendszerességgel folytak itt az istentiszteletek, sőt, felmerült egy önálló evangélikus templom építésének a terve is. Ezt az elhatározást azonban keresztülhúzta az első világháború kitörése.

Csornán egyedülálló és példamutató módon nem lelkészi, hanem világi szervezésben indult meg a gyülekezet építése. Payr Gusztáv bádogosmester hosszú évekig önállóan végezte a gyülekezeti élet szervezését. Ebben Hérints Lajos farádi lelkész, esperes támogatta őt. 1926. január 26-án keltezett levelében az esperes 31-ére közgyűlést hirdetett meg az állami polgári iskolában. A közgyűlésen 49 evangélikust számolt össze a városban. A kis gyülekezet elhatározta, hogy harmóniumot vásárol, és megkezdi a rendszeres istentiszteleti életet. A következő közgyűlésen hivatalosan is megalakult a fiókgyülekezet: gondnokká dr. Szántó Gyula járásbírót, pénztárossá Payr Gusztávot, presbiterekké pedig dr. Bodnár Béla ügyvédet, dr. Molnár Elemér főszolgabírót, Mester László gyógyszerészt, Baris Zoltán adótisztet, Varga Ferenc vaskereskedőt, Koczor János bádogost, Ujj János gazdasági felügyelőt, Bálint László pénzügyőrt, Tóth Dániel vasúti portást és Balázs Lajos takarékpénztári altisztet választották. Istentiszteleteket Hérints Lajoson kívül más környékbeli lelkészek is tartottak, nemcsak a közeli gyülekezetekből, hanem például Szombathelyről is. A fennmaradt levelezés szerint e szolgálatokat is Payr Gusztáv szervezte meg.

A következő állomás a templom felépítése volt. A gyülekezet széles körű gyűjtést indított Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi elöljáróság engedélyével. A városvezetés hosszas huzavona után sem adott telket arra alkalmas helyen a templom építésére, így a gyülekezet kénytelen volt a település szélén vásárolni egyet. Az egész országból folytak be adományok az új templomra, amelynek alapkövét ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet maga is nagy áldozatkészséget mutatott a templomépítés érdekében. Még nyereményjátékot is rendeztek, amelynek bevételét szintén a templom építésére ajánlották fel. (A fődíj egy személygépkocsi volt!) Bár a gyülekezet nagymértékben eladósodott, a templom rövid idő alatt felépült.

A csornai evangélikus templomot 1930. június 9-én szentelte fel Kapi Béla püspök. Ifj. Klemens Antal építész tervei szerint a megvalósítás id. Klemens Antal érdeme volt. A belső berendezést is ifj. Klemens Antal tervezte, ezeket Nagy Dávid asztalos készítette el. A keresztelőkő Tászler Gyula, az oltárkép pedig Mosdósi Fekete József munkája.

Példaértékű, hogy a templom kezdettől fogva otthont adott a kis létszámú csornai református szórványnak, abban a korban is, amikor az ökumené még nem állt az egyház közgondolkodásának középpontjában.

A gyülekezet 1934-ben kapott önálló missziói segédlelkészt Rác Ernő személyében. Ebben az évben szakadt el a gyülekezet Farádtól, és alakult meg a Csorna-Kapuvári Missziói Egyházközség. Rác Ernőt 1937-ben Nagy Gyula követte, aki szintén missziói lelkész volt. Az ő idejében, 1943-ban indult meg a rövid életű evangélikus elemi iskola Csornán, a jelenlegi gyülekezeti teremben. Rác Ernő és Nagy Gyula fáradhatatlan, szívós munkával építette a gyülekezetet. A csornai lelkészi állás ekkoriban nem jelentett nagy jövedelmet, még az állami kiegészítéssel sem, a missziói lelkészek azonban elkötelezett szolgálatukkal olyan alapot vetettek, amelyre könnyebben és sokat fel lehetett építeni a következő évtizedekben.

A megerősödött egyházközség 1949-ben telket vásárolt lelkészlakás építése céljából: addig ugyanis csupán az 1930-ban elkészült kis káplánlakás szolgált a lelkészek otthonául. Hosszas viták után végül is nem épült parókia, hanem megvásárolták a templom melletti házban kialakított két lakás egyikét, amely azóta is lelkészlakásként működik. Az első, mindmáig leghosszabb ideig szolgáló csorna-kapuvári parókus lelkész Hubert István volt, 1949 és 1983 között. Neki már volt mire építenie, hiszen elődei lelkiismeretesen látták el az alapozás szolgálatát. Hubert István derűs, elkötelezett, valóban lelkipásztori személyére még ma is sokan emlékeznek a városban, illetve a gyülekezetben. Büszkén valljuk, hogy az elnyomás évtizedeiben ő volt az egyetlen evangélikus lelkész, aki vállalni merte az elítélt és egyházából is kirekesztett mártír lelkész, Böröcz Sándor szolgálatát.

 1983 és 1995 között Magassy Sándor lelkész különösen az ifjúság körében végzett szolgálatával erősítette az egyház életét. Az ő idejében alakult ki komoly kapcsolat a csornai gyülekezet és a hollandiai Heumen református egyházközsége között, illetve ekkor történt meg a templom felújítása is. Mivel lelkészi szolgálata gyakorlatilag a rendszerváltás idejére esett, ezért rá várt a feladat, hogy a még mindig kis létszámú gyülekezetet kiléptesse a templom falai közül, és ismertté, elismertté tegye a városban.

Magassy Sándor távozása után egy évig Zámolyi Gyula nyugalmazott mosonmagyaróvári lelkész pásztorolta a csornai, Sümeghy József, akkor még aktív vadosfai lelkész pedig a kapuvári gyülekezetet, majd őket követte 1996-ban Tubán József, előbb kihelyezett segédlelkészként, majd 2002-től megválasztott parókusként. Ekkor talált méltó otthonra az iskolai tanterem helyett a kórházban három felekezet által használt imateremben a kapuvári gyülekezet, ahol az addig havi egy alkalom helyett ma már havonta kétszer van istentisztelet. Néhány éve ugyancsak rendszeres az istentiszteleti szolgálat a Dörben épült idősek otthonában is.

Hetvenkilenc esztendő az első istentisztelet, hetvenöt év a templomépítés óta: valóban nem nagy idő. Egy kis gyülekezet számára mégis maga a történelem. Amikor hálát adunk az elődök elvégzett munkájáért, a hetvenöt esztendős templomért, a gyülekezet mögött álló farádi és vadosfai gyülekezetért, a világi szervezőkért, Payr Gusztávért és Berg Gusztávért, megemlékezünk Rác Ernő, Nagy Gyula és Hubert István munkájáról, megköszönjük Magassy Sándor, Sümeghy József és Zámolyi Gyula szolgálatát, nem hátra, hanem előre tekintünk.

Egy olyan gyülekezet építésének vagyunk munkásai, amely só és kovász tud lenni Csorna és Kapuvár életében. Rövid távú terveink vannak a gyülekezeti élet missziói lendületének erősítésére világi szolgatársak mind fokozottabb bevonásával. Középtávú terveink között szerepel egy anyagilag is elkötelezett, a gyülekezetet eltartani tudó evangélikus mentalitás kialakítása. Hosszabb távú terveink pedig új parókia, illetve gyülekezeti központ, valamint egy önálló kapuvári evangélikus templom megépítésére vonatkoznak.

Nem lesz kis idő, amíg idáig eljutunk. Egy biztos: mi is, mint a régiek, Istenbe vetjük a bizalmunkat, és az ő igéjét hirdetjük... Ami pedig szükséges, minden bizonnyal ma és holnap is megadatik nekünk.

Tubán József lelkész

Csorna, 2005. június 12.