Apafi Mihály, I.

Erdély címere

Erdély református vallású fejedelme. Tanult Nagyváradon és Gyulafehérvárt. Részt vett II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratában s 1657. júl. 31-én tatár rabságba esett. Kiszabadulása után 1661. szept. 14-én fejedelem lett Erdélyben, s mint ilyen az I. Lipóttól üldözőbe vett magyarországi protestánsoknak állandóan menedéket és segítséget nyújtott.

Általában a protestáns, közelebbről a református egyházi érdekeknek mindig buzgó ápolója volt a vallásos lelkű, tudományosan képzett, különösen teológiában jártas fejedelem, akire állandóan jótékony hatást gyakorolt emelkedett lelkű felesége, Bornemissza Anna, kivel 1653 júliusában kelt egybe. A Bethlen-kollégiumot az elpusztult Gyulafehérvárról Apafi helyezte át Nagyenyedre, de azután meg szintén ő telepítette Gyulafehérvárra a sárospataki kollégium bujdosásba kergetett tanárait és tanulóit.

Számos lelkészjelölt volt külföldi egyetemeken az ő alumnusa. Tanintézetek és egyházközségek számtalan ízben részesültek adományaiban, sőt alapítványokat is nyertek tőle. Tekintélyes könyvtárat szerzett s nemcsak elősegítette egyes művek megjelenését, hanem saját maga is foglalkozott irodalommal. Egy bibliakiadás megjelenítését is elő akarta 1682-ben segíteni s még ezt megelőzőleg tervbe vette annak román nyelvre való lefordíttatását.

**Készült a Protestáns Teológiai Intézetben, Kolozsvárt 2000 III.**

Kapcsolódó oldalak:

Apaffi György síremléke
I. Apaffi Mihály atyja, György 17. századi almakeréki sírköve a magyar reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása

Flórián Csaba: Erdélyi fejedelmek