Szilágyi Sándor

Kolozsvárt tanult, 1841-ben lépve a felsőbb osztályokba. Világi pályára lépvén, a jog elvégzése után 1845-től ugyanott a főkormányszéknél hivatalosodott. 1848-tól Pesten kizárólag irodalomra adta magát, de egyre-másra betiltották vállalatait. Erre aztán tanárnak ment 1852-ben Kecskemétre, 1853-ban Nagykőrösre. 1867-ben titkárnak neveztetett ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, 1878 októberében pedig igazgatónak a budapesti egyetemi könyvtárba.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező, 1873-ban rendes tagjának, a Magyar Történelmi Társulat 1867-ben választmányi tagjának, 1875-ben titkárnak, a kolozsvári egyetem 1895-ben bölcsészeti díszdoktorának, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1896-ban választmányi tagjának választotta. Kiterjedt történetírói munkálkodása közben állandóan figyelte az egyházi vonatkozásokat, melyeket értékesített is műveiben, s amellett sok kútfőt közölt és sok cikket írt idevágólag.

Irodalom:
Zóványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon" 3. kiadása (1977).