Zajzoni Rab István

Zajzon - Evangélikus Templom

Zajzonban, 1832. február 2-án látta meg a napvilágot Rab István, későbbi csángóköltő. Az iskolát szülőfalujában végezte, majd a brassói szász gimnáziumba került 1848 forradalmi napjaiban ugyan elhagyta az iskolát, ám később mégis visszatért és leérettségizett. Szülei papnak vagy tanítónak szánták, így Rab István apja kívánsága szerint Budapestre ment teológiát tanulni, ám végül a bölcsészkarra iratkozott be.

Körösi Csoma Sándor lett a példaképe, és keleti nyelveket kezdett tanulni Hunfalvy Pál és Repiczky János kedvenc növendékeként. A teológiától nem távolodott el végképp, hisz 1855-ben félévig hittudományi előadásokat hallgatott Bécsben, de a császárvárosban inkább kenyérkeresésre adta fejét és a belügyminisztériumban lett fogalmazó. Bécsi tartózkodása alatt két önálló verses kötetet is megjelentett: 1857-ben a Magyarok kürtje, 1859-ben a Kordalok címűt.

Merész hangú versei miatt el kellett hagynia Bécset, ahová 1859 decemberében mindazon által vissza kívánt térni, hogy befejezze teológiai tanulmányait. E terve nem vált valóra, mert Pesten bekapcsolódott az ujjéledő, forradalmi eszméket tápláló ifjúsági mozgalomba. 1860. február 19-én le is tartóztatták Táncsics Mihállyal együtt. Nyolc hónapig raboskodott, majd súlyosbodó tüdőbajára való tekintettel fölmentették.

Szabadulása után ugyan a gyógyulást Zajzonban kereste, de Pest visszavárta. 1861 szeptemberétől számos lap, így a Hölgyfutár, az Alföld, a Vasárnapi Újság munkatársa, valamint a Családi Kor szerkesztője lett.

Ebben az évben jelent meg harmadik verseskötete is, a Börtöndalok. Az említett újságokban prózai írásai láttak napvilágot, amelyekkel felhívta a közvélemény közvélemény figyelmet a Brassó melletti Hétfalura és annak szokásvilágára. A hétfalusi kakas-ünnepről vagy a Gergely-járásról már csak az ő írásaiból szerezhetünk tudomást. Az Ország Tükre című lapban 1862-ben jelent meg a boricatáncról szóló írása, amely megalapozta a ma is elő hétfalusi férfitánc gazdag szakirodalmát.

Egészségi állapota egyre súlyosbodott; szeretett volna hazatérni szülőföldjére, hogy ott segédlelkészi, vagy vagy segédtanítói állást vállaljon. Nagybetegen meg is érkezett Brassóba, ám ereje már csak két napig éltette a szülőföldjén. 1862. május 13-án hunyt el. Május 16-án helyezték örök nyugalomra a brassói evangélikus temetőbe, majd hamvait 1872-ben átszállították szülőfalujának sírkertjébe, ahová egy zajzoni kőfaragó elkészítette brassói síremlékének mását.

(Amikor a 80-as években felszámolták a a brassói evangélikus temetőt, Zajzoni Rab István eredeti síremléke is megsemmisült.)

Az Evangélikus Arcképcsarnokban, az Evangélikus Élet 2002 II. 7-i számában, megjelent szócikk.

Kapcsolódó oldalak:

Zajzoni Rab István
Brassói Panteon

Zajzoni Rab István életútja
Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990