Elefánt Mihály

Luther-rózsa

Szülei Elefánt József tekintélyes aszódi mesterember, édesanyja született Valentinyi Zsuzsanna domonyi származású asszony, akinek az édesapja szabómester volt.

Tanulmányait helyben az evangélikus gyülekezet gimnáziumában kezdte, amelyet a Pest megyei egyház patronált. Aszódon a gimnáziumba beíratott gyermekek normális esetben 5 évig tanultak. Az első két évben járták a jól olvasók osztályát azután 3 évig a latin osztályt. Elefánt Mihály elemi éveiben Schön József és Walaszky János tanítottak. Az elemi évek után folytatásként 1832-ben Selmeczre került, ahol leérettségizett a nagytudományú Bolemann István rektor és Poyko János professzor idejében.

Selmeczi éveiben a bölcsészet mellett teológiai tanulmányokat is folytatott. Bizonyára ezekben az években indult el egyre jobban a lelkészi pálya felé. Ezt húzza alá, hogy 1836-37-ben került Pozsonyba az ott működő teológiai akadémiára. Pozsony után ment a berlini tudományegyetemre, majd onnan Halléba és Jénába. Ezeken az egyetemeken ismerkedett meg a 19. század elejének teológiai irányzataival és azok képviselőivel, akik akkor a legújabb teológiai kutatások eredményeire építve tanítottak. Berlinben hallgatta Neandert, Twestent, Hangstenbergert, Strauszt, Dietriust és Uhlemannt. Halléban és Jénában Baung Crusiust, Frommant és Rimmeliust.

Németországi tanulmányútja után hazatérve Aszódon, mint házitanító működött báró Podmaniczky Andrásnál, akinek leányát Podmaniczky Saroltát készítette fel az írás, olvasás és egyéb ismeretekre. Hiszen a kor szokása szerint a földesurak gyermekeiket, soha nem a köziskolákban, hanem felfogadott magántanítók által neveltették. Jeszenszky Károly káplán eltávozott Aszódról így Elefánt Mihályt 1839 szeptember 4-én szentelték fel aszódi segédlelkésznek. Ezzel a beiktatással vált lehetségessé, hogy megkezdje a parókus lelkészi pályáját, ami meg is történt, miután 1840 december 13-án Ceglédre került, ahol december 20-án tartotta meg a bemutatkozó igehirdetését.

A ceglédi gyülekezet története és a jegyzőkönyvek együttesen mutatják, hogy a gyülekezetben Elefánt nevű evangélikus család is élt. A ceglédi jegyzőkönyv 1841. év első hónapjaiban összeállított névjegyzékben 10. tiszta párként említi Elefánt Józsefet és családját. Sándort, Györgyöt, Susannát és Carolinát illetve a ceglédi temetőben Elefánt családi kripta található. Nem kizárható, hogy bizonyos rokoni szálak is közrejátszottak abban, hogy Elefánt Mihály Ceglédre pályázott. Ebben a bizonyos gyülekezeti névjegyzékben szerepel az a Szvacsina név is, mely név a tápiószentmártoni templom átépítésénél kerül elő.

 24 évesen nagy tettvággyal kezdte egyházi működését, mint a ceglédi gyülekezet 8. parókus lelkésze. A gyülekezete életét sok tekintetben átformálta. Ezek a bizonyos kezdeti törekvései is mutatják az ő egész lelkészi pályájának arculatát.

ő készített először rendes jegyzőkönyvet az egyházközségben megtörtént gyűlésekről illetve nyilvántartást az ott élő evangélikus családokról. Új pecsétnyomót is készítetett. ABC-s tankönyvet nyomtatott, illetve a Hívő szív ömledezései imádságokban című könyvet. (1843, Kecskemét). Formálta a gyülekezet istentiszteleti szokásait: 1841 október 31-én általa először ünnepelték a reformáció ünnepét.

A keresztelésnél pedig megkövetelte, hogy azon a férfi tanuk is részt vegyenek illetve az egyházkelést és a menyasszonyavatást is bevezette. Mivel a gyülekezet anyagilag nehéz helyzetben volt, ezért szorgalmazta az adakozást, illetve a sokszor rendszertelen vagy önkényes párbérek befizetését is a hívek részéről.

A Cegléd város tanácsánál többféle természetben támogatást eszközölt ki, (pl. tűzifát, 3 holdnyi temetőnek való földterületet). Kisebb építkezéseket is véghezvitt, mint pl. a paplak mellé gazdasági épületeket (istállót, kocsiszínt) építtetett, a temetőbe két bejárati kaput, a paplak utcára néző falát és az orgonát felújítatta. Tervben volt és készült a templomnak szolgáló ház toronnyal való kibővítésére, de ez végül nem valósult meg, bár adományokat is gyűjtöttek rá.

A ceglédi lelkészsége idején 1842 május 2-án Albertiben kötött házasságot Juhász Carolinával, Juhász Ferenc alberti lelkész egyik leányával. 1843-ban megszületett első gyermeke Carolina Louisa, aki sajnos egy éves és három hónapos korában 1845 április 19-én elhunyt. Tápiószentmártonban temette el április 21-én.

 1844 Július 14-én mondott le a presbitérium előtt, majd július 21-én ment át a szomszéd gyülekezetbe Tápiószentmártonba. Ott Mocskonyi József dékán és tápiószelei lelkész iktatta be hivatalába. Tápiószentmártonban, mint 10. lelkész a Cegléden elkezdett lelkesedése, gyülekezetépítő tevékenysége tovább fokozódott.

Tápiószentmártonban is formálta a gyülekezeti istentisztelet gyakorlatát. Az előző lelkész (Gallé Andor) idejében elmaradt hétköznap reggel tartott istentiszteletet visszaállította. Vasárnap két ének helyett hármat rendelt el. A jegyzőkönyve mutatja, hogy működésének első éveiben összeírta a gyülekezet teljes lélekszámát. És beiktatása után 1 évre 1845 május 8-án ünnepélyes keretek között lerakta Szvacsina József ceglédi építész által tervezett templom alapköveit, amely építkezés egy már meglévő templom céljaira használt épület falaira épített három boltív és egy torony építését jelentette. Ez a nagyszabású munka 1847 július 11-én Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapon fejeződött be, amikor a toronyra felhelyezték a keresztet. Ezen építkezés előtt, alatt és után is a ceglédi gyakorlata szerint szorgalmazta az adakozásokat illetve sikerült a helybeli és Tápiószentmárton környékén élő földesurak és más vallású gazdagabb polgárok támogatását megnyerni.

Költői tehetségének nyomai is felfedezhetők a tápiószentmártoni működése során. A templom alapkőletételére írt egy éneket a "Jézus én bizodalmam" evangélikus ének dallamára, illetve nyomtatásban megjelent az igen népszerűvé lett Hit remény szeretet halotti énekeket és imádságokat tartalmazó énekeskönyvének első kiadása (Pest,1855).

 1854 július 2-án jelezte a presbitériumnak, hogy el akar menni a gyülekezetből, azonban a híveknek ekkor még sikerült rávenni őt, hogy változtassa meg a tervét. A kiváltó ok valószínűleg anyagi természetű lehetett, mert a presbitérium jegyzőkönyvbe foglalva megígérte neki, hogy a párbért szeptemberig befogják hajtani, ha megmarad helyben. Ez a gyakori gyülekezeti probléma Cegléden is minden igyekezet mellett nehezítette szolgálatát. 1855 év február 16-án tett jegyzőkönyvi bejegyzése azt mutatja, hogy végül nem sikerült őt szándékában a gyülekezetnek megváltoztatni, amikor az új parókia építésének lehetősége, terve kapcsán ezt írja: " Én megküzdöttem a templom építésének ezerszámú gondjával, kívánom, hogy az új gondot más még áldásteljesebb hordozhassa és az egyház javára tettlegesítse..."

 1855 szeptember 18-án el is ment Nyíregyházára, ahol betegség után meghal Farbaky Dániel lelkész és a gyülekezet meghirdeti a megüresedett lelkészi állást. Május 6-án szlovák és magyar nyelven tartotta a bemutatkozó istentiszteletet, amely után meg is választják lelkésznek. Bár a tápiószentmártoni egyháztól kapott jövedelmet a nyíregyházinál csak 74 forinttal találja kisebbnek, a meghívást elfogadja.

Nyíregyházi lelkészi szolgálata idején érte a Protestáns Egyházakat súlyosan érintő - mint az 1848-49-es szabadságharcot támogató felekezeteket- a protestáns pátens ügye. Ami az 1848-49-es szabadságharcot követő megtorlások valláspolitikai intézkedése volt. 1850 után 1859 szeptember 1-én jelent meg a Habsburg császár 2. nyíltparancsa (patense), amely elrendeli a Protestáns Egyházak szigorú állami felügyeletét. Habsburg érdekeket képviselő kormánybiztosok gyülekezetek élére való állításával. Ez ellen a rendelet ellen az evangélikusok nagy százaléka tiltakozott az országban.

Nyíregyházán az 1859 szeptember 2-án kiadott császári parancs a többlelkészes gyülekezetben megoszlást és pártoskodást eredményezett. A pátens elfogadásához és bevezetéséhez Jeszenszky László lelkész ragaszkodott, aki köré idővel többen is álltak és ún. patentista pártot alkottak a gyülekezetben. Közben velük szemben megerősödött az ún. autonóm párt, akiknek egyik lelkes vezetője lett Elefánt Mihály lelkész is, aki mindvégig védelmezte az egyházközség önállóságát a helyi intézkedések ellen. A két tábor viszonya azonban annyira elmérgesedett és eldurvult, hogy az ügy az egyházkerület elé került. Augusztus 2-án Miskolcon Szontagh Lajos egyházkerületi felügyelő és Bartholomidesz János gömöri esperes próbálták feloldani a feszültséget. Végül a sikertelen békítés után az egyházkerület az ügyet úgy oldotta meg, hogy Jeszenszky László lelkésznek 4000 forint végkielégítés mellett 15 napon belül el kellett hagynia a várost és úgyszintén Elefánt Mihály is távozásra kényszerült, ami az év végén meg is történt. A nyíregyházi gyülekezet pedig rövid időre, egy lelkészre maradt. A pátens ügyben folytatott Tiszai Egyházkerület tiltakozásán figyelt fel rá báró Prónay Gábor acsai földbirtokos, aki 1860-ban meg is hívta őt Acsára lelkésznek. A nyíregyházi évei alatt készült el a Szent Lant gyermekeknek verses kötete, amely első kiadása 1960-ban jelent meg.

Acsán báró Prónay István fiait nevelte illetve báró Prónay Gábor jelentős anyagi támogatásával 1862-ben gyökeresen átépítették a templomot. Tápiószentmártonhoz hasonlóan a régi falakat meghagyva rájuk boltívet emelt és tornyot építtetett. (Érdekes az, hogy ennél a templomnál is a tervező ceglédi volt). Mindez a báró bőkezű támogatásának köszönhetően díszes neogótikus kivitelben. A templom mellett idővel a paplakot is átalakíttatta, nagyobbítatta.

Még Tápiószentmártonban írt Hit, remény, szeretet halotti énekes és imádságos könyvet újra kiadta. (1866). És Acsán írt egy konfirmációhoz való előkészítőt is. 1864 november 21-én az acsai lelkészsége idején veszítette el a 18 éves leányát, Elefánt Idát, akit november 13-án temettetett el Erdőkürtön.

Acsa után 1867-ben meghivatott Pestre a szlovák gyülekezetbe lelkészül, itt is kitűnt jeles kormányzói tehetsége, mellyel kivált id. Kubinyi Ferenc felügyelő közreműködése mellett az egyházközség zilált viszonyaiba rendet hozott, ui. a magyaroskodó nemzetiségi kérdéseket felszító pártdühöt lecsillapította. Az 1867-ben elkészült templomot felszentelte illetve harangot, oltárt és padokat állítatott bele. Pesti lelkészsége idején halt meg egy fiú gyermeke is.

 1872 szeptember 2-án hunyt el, Budapesten életének 56. évében. Valószínű, hogy a kerepesi temetőben nyugszik. Székács József a sírjánál mondta: a béke angyala volt az egyházban s érdekeket gerjesztett a templomépítés iránt még a más felekezetekben is. Halála után feleségén kívül gyászolta őt két gyermeke is Sarolta és Béla.

Jelleme mély, gyöngéd érzelem, önfeláldozó hűség, ifjú korában folytonos víg és élces modor, pozitív keresztyénség, igaz magyar hazafiság alkották meg valóját.

**Források:**

Aszódi keresztelési anyakönyv (1816)
ceglédi, tápiószentmártoni, nyíregyházi, acsai jegyzőkönyvek
Alberti esketési anyakönyv (1842)
Ordinációs önéletrajz. (Evangélikus Országos Levéltár)
Zoványi Jenő: Egyháztörténeti lexikon, Bp. 1977.

összeállította: Kustra Csaba evangélikus lelkész Tápiószentmárton, 1998

Kapcsolódó oldalak:

A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség honlapja

Az Aszódi Evangélikus Egyházközség

Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma
Aszód, Régész utca 34. H-2170 Tel.: +36(28)400-611, fax: +36(28)400-612 e-mail: aszevgim@freemail.hu; OM-azonosító: 032582

Aszód város történelme

Ceglédi Evangélikus Egyházközség

A Tápiószentmártoni Evangélikus Egyházközség honlapja