Kósa Pál dr.

Luther-rózsa

Dr. KÓSA PÁL:

Békéscsabán, a nagy alföldi lutheránus városban született, 1908. szeptember 20-án. Édesapja, a Békéscsabára került Kósa Márton, édesanyja Zsíros Ilona. A szülők csakhamar Arad megyébe kerültek, ahol Gyorokon járt elemi iskolába a világháború évei alatt. 1918-ban Aradon a Királyi Katholikus Főgimnázium tanulója lett. A román repatriáló törvény miatt Békéscsabára került, ahol az Evangélikus Rudolf Főgimnázium tanulója lett. Ott is érettségizett 1926-ban jó eredménnyel. Hajlamot a papi pálya iránt már IV. gimn. korától érzett. Így iratkozott be az Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Karára. Tanulmányait nagy lelkesedéssel végezte. Indexében nem volt más, csak jelesre minősített kollokvium és „kitüntetéssel” minősített alapvizsga. Majd 1930-ban így végezte a szigorlatát is. Kitűnő bizonyítványának ellenére – csak négyen végeztek így a 18 szigorlatozó közül – nehezen kapott állást, mert „papi túltermelés” volt az Evangélikus Egyházban. Nagy nehezen sikerült Cinkotán segédlelkészi állást kapnia azzal a feltétellel, hogy a szlovák nyelvet elsajátítja annyira, hogy istentiszteletet végezhessen. Blatniczky Pál főesperes volt a főnöke, akitől sok-sok egyházkormányzati bölcsességet tanult. Ugyanő volt, aki külföldi tanulmányi útra sarkallta. 1931 őszén a német Gusztáv Adolf Egylet ösztöndíjával a Tübingeni Egyetem Hittudományi Karán vendéghallgatókén végezte el az őszi és a nyári félévet. Két nagynevű professzor volt rá különös hatással: Dr. Karl Heim a rendszeres teológia tanára és Dr. Karl Fetzer a gyakorlati teológia tanára. Több alkalommal lehetett a még élő „óriásnak”, Schlatter Adolfnak vendége. Hazajövet ismét elhelyezkedési nehézségei voltak! Most már németül is képes volt a szolgálatra, s erre Orosházára – a színmagyar gyülekezetbe kapott kiküldetést Kovács Andor kormányfőtanácsos főesperes mellé. Ebből a helyzetből a rákoskeresztúri helyzet segítette ki, ahová a püspök 1933. január 1.-ével áthelyezte. Noszkó István – az akkori paróchus lelkész - beteg ember volt. 1 év múltán egészsége nemhogy helyreállt volna, de romlott, nyugdíjaztatta magát. A gyülekezet szívesen vette a fiatal lelkész minden kezdeményezését. Nyelvismeretével meg volt elégedve; három nyelven szolgált közöttük. 1934 szeptemberében a püspök adminisztrátorrá nevezte ki a beteg lelkész mellé. Majd nyugdíjazása után a gyülekezet egyhangúlag lelkészévé hívta meg. 1935. április 14-én virágvasárnap volt a beiktatása. Innen kezdve 40 esztendőn keresztül, mint a gyülekezet lelkésze végezte Istentől kapott feladatát. 1970-ben elkezdődött a gyülekezet legnagyobb próbatétele is: a szanálás! Amikor ez a művelet fokozódott, nyugalomba vonult. 1974. szeptember 1-ével átadta helyét fiának, aki már öt esztendeje, mint gyülekezeti másodlelkész működött. Haláláig Rákosligeten élt és rendszeres kisegítő szolgálatot végzett a négytemplomos rákoskeresztúri gyülekezetben. Melczer és Dubovszky lelkészek mellett ő is sorsforduló alkalmából volt a gyülekezet lelkésze. Szolgálatának méltatása nem lehet ennek a rövid életrajznak a tárgya. Rá is illik az apostol szava: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az”. I. Kor. 4.1–4.

1948-ban az Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán doktori szigorlatot tett summa cum laude. 1948. június 26-án doktorrá avattatott Pécsett. Három év múlva magántanári dolgozatot adott be az akkor már Evangélikus Teológiai Akadémiához. Az Akadémia elfogadta, de nem habilitálta. A Pesti Felső Egyházmegye tb. esperesi címmel tüntette ki a lelkészi kar 12. doktorát, de későbbi rendelkezés folytán ezt a címet sem viselhette. Habilitációjára majdnem fél évszázadot kellett várnia, ez 1990-ben történt meg. 1991. április 19-én hunyt el.