Raffay Sándor

Raffay Sándor püspök

Cegléd, 1866. június 12. - Budapest, 1947. november. 4.

Evangélikus püspök, hittudós.

**Tanulmányai:**
A budapesti egyetemen joghallgató. A Pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémián 1887-től 1890-ig, 1890-től 1892ig a jénai, a lipcsei és a bázeli egyetemen folytatta tovább tanulmányait.

A Besztercebányai Algimnázium tanára 1892-től, 1893-ban tápiószentmártoni lelkész, 1906-tól a Pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémia tanára, Budapesten 1908-tól lelkészkedik, 1918-ban lesz a bányai egyházkerület püspöke.
A Magyar Országgyűlés Felsőházának 1939-től volt tagja.

A Theológiai Szaklapot alapítója és szerkesztője volt 1902-től. Újrafordította görögből az Újtestamentumot.
Kidolgozta a m. ev. egyház új istentiszteleti rendjét.

Főbb művei:
Die Hussiten in Ungarn (Jena, 1891)
A hellenismus és a philonismus kosmogoniája (Bp., 1900)
Újszövetségi apokrifusok (Pozsony, 1905)
Jézus hasonlatai (Bp., 1907)
Kiáltás a viharbam (Bp., 1916)
A magyarhoni ev. liturgia történetéhez (Kecskemét, 1933).

A Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1099 Elektronikus Könyvtár nyomán.

Kapcsolódó oldalak:

A Ceglédi Evangélikus Egyházközség honlapja

 

További oldalaink

A Pesti Egyház Deák téri Egyházközség megemlékezése Raffay Sándor püspök halálának 60. évfordulóján