Református Oktatási Intézmények

A Debreceni Református Kollégium

Magyarországon évszázadokon át meghatározó szerepük volt a kollégium típusú iskoláknak. A régi szótárakban "céh", "tanulótársaság" jelentéssel szereplő fogalom Csiky Lajos definíciója szerint olyan intézményt jelöl, melynek diákjai "szabad lakást és élelmezést találnak, akiknek testülete, egyesülete - ezt jelenti a Collégium szó - megfelelő felügyelet alatt csaknem zárdai életet él." A reformátusság központjaiban a Kollégium fogalma szintet nemzedékenként változó tartalmat és színvonalat jelöl. Pápa, Sárospatak és Debrecen azonban olyan iskolaközpontok voltak, amelyekben alsó-, közép- és felsőfokon egyaránt oktattak: "az olvasáson kezdvén egész fel a Theológiáig ..." A magasabb tudományokra felkészítő filozófia részeként, nyugat-európai egyetemeken képzett professzorok tanították a természettudományokat, majd a XVIII. Század második felétől a jogtudomány elemeit is.

A négy magyarországi református egyházkerület közül a dunamelléki 1855-ig nem rendelkezett főiskolai rangú intézménnyel, hiszen Pesten és Budán protestánsoknak házvásárlási joguk sem volt a Türelmi rendelet előtt. A reformáció iskolaügye az új, elsősorban wittenbergi hatások (a diák önkormányzat átvétele, Melanchton eszméi, Sturm pedagógiai módszerei) mellett arra épített, ami a középkori iskolából maradandónak bizonyult. Ezért sem lehet véletlen, hogy a jeles iskoláknak otthont adó települések már a reformációt megelőző századokban - kiemelkedő arisztokrata családok birtokaiként - jelentő oktatási, kulturális, gazdasági vagy hadászati szerepet játszotta. Az ellenreformáció korában azonban a református iskoláknak (Debrecen kivételével) gyakran saját főúri patrónusaikkal kellett a puszta létükért megküzdeniük. Amint Rácz István kutatásai összegzik, jelentős különbség volt a négy mutató - (i) népesség száma, (ii) ipari fejlettség, (iii) kulturális tevékenység és (iv) a közigazgatási szerep - alapján 1715-ben országosan az első, 1828-ban a második helyre rangsorolt, 1693-ig színreformátus Debrecen, és a 10 %-ban református, a fenti időpontokban 13, 20. helyre sorolt Pápa és a 45 %-ban református, 29. Illetve a 30, helyre sorolt Sárospatak iskolafenntartó képessége között (1). Folytonosságot csak a "magyar Genf" biztosíthatott iskolájának és nyomdájának. Annak ellenére, hogy a nagy számok törvénye értelmében a XVIII. századtól 2000-nél több növendéket befogadó Debreceni Református Kollégium gyakorolta a legnagyobb hatást - miközben Sárospatak és Pápa diákjainak összlétszáma 3300 alatt volt - fényes korszakaiban mindegyik iskola pótolhatatlan egyedi színt és értéket képviselt. Gyakran adódott, hogy pedagógiai, vagy tudománytörténeti vonatkozásban a legmostohább sorsú intézmények is a hazai oktatásügy úttörői voltak.

A kollégiumok szenior vezette diák önkormányzata szigetként hatott a feudális világban, hiszen egyetlen kiváltságot ismert: a szigorú tanulmányi versenyben rangsorolt, tehetséget. A református iskolaközpontok élete szorosan összefonódott a vonzáskörükben lévő gyülekezetekével. A nagy egyházi ünnepek templomi alkalmain öregdiákok szolgáltak legátusként, míg az intézmények fenntartását nagyrészt a szupplikáció, a termény és adománygyűjtés szokása biztosította. A nagy kollégiumok mindegyikére jellemző volt a partikula rendszer vagy rektória, a fiók-iskolák többé-kevésbé kiterjedt hálózata, amelynek iskolafenntartó egyházközségei az "Anya Oskolából" kértek rektort, akitől elvárták, hogy a központ pedagógiai methodusát és tankönyveit alkalmazza. A református oktatásügy általános vonása a peregrináció, a külföldi egyetemjárás gyakorlata is, melynek lehetőségét gyakran a partikulák rektori keresménye biztosította. Az európai tanulmányútról visszatért deákok az egyházak legfontosabb pozícióba kerültek.

A református kollégiumoknak általában nem alapításuk évét említi a neveléstörténet, hanem azt a fordulópontot, amikor patrónusuk az új eszmék híve lett és ezáltal igazolható az iskolák belső változása. A hagyomány szerint ez a fordulat Debrecenben 1538-tól valószínűsíthető. A dúsgazdag kereskedővárosnak és Méliusz püspöknek, illetve Huszár Gál tevékeny nyomdájának döntő szerepe volt a helvét reformáció hazai meggyökereztetésében, azonban maga az iskola csupán 1660, Nagyvárad török általi elfoglalása, azaz Martonfalvi professzor és diákjai Debrecenbe menekülése után vált híres főiskolává majd a XVIII. században emelkedett "az országiskolája" rangjára (2). A régi professzorok közül elsősorban Komáromi Csipkés György, Szilágyi Tönkő Márton, Maróthi György, Piskárkosi Szilágyi Sámuel, Hatvani István, Budai Ézsaiás, Sárvári Pál, Kerekes Ferenc, Péczely József érdemel említést. A diákok közül irodalmi teljesítményével emelkedett ki Szenci Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Szentjóbi Szabó László, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, a tudósok és művészek közül pl. Bay Zoltán, Medgyessy Ferenc és sokan mások. Jóllehet a Kollégium büszkén viseli a "szegények iskolája" nevet, olyan közéleti személyiségeket is növendékei között tudhat, mint Horthy kormányzó vagy gróf Tisza István miniszterelnök.

A "Bodrog-parti Athénnek" nevezett Pataki Kollégium 1531-től kitűnő tudósokat alkalmazott, köztük Thuri Farkas Pál, Szikszai Fabriciusz Balázs, Balsaráti Vitus János, Fegyverneki Izsák, Pósaházi János, Buzinkai Mihály, Csécsy János, Barczafalvi Szabó Dávid, Beregszászi Nagy Pál, Erdélyi János, Kézy Mózes, Kövy Sándor, Őri Fülep Gábor. Évekig Patakon alkotott a nemzetközi neveléstörténet nagy alakja Comenius. A sokat szenvedett intézmény az ellenreformáció tombolásakor 1671-töl 1703-ig bujdosásra kényszerült, a trianoni békediktátum bázisterületei jelentős részétől szakította el, majd 1952-től 1989-ig a kommunista diktatúra tiltotta be működését.

Jeles diákjai között mégis olyan nevek említhetőek mint Bánffy Dénes, Bessenyei György, Bethlen Miklós, Fáy András, Gárdonyi Géza, Geleji Katona István, Komáromi Csipkés György, Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, Rákóczi Györqy, Szemere Bertalan, Tompa Mihály, Képes Géza és Mészöly Dezső. A kollégium angol internátusa és falukutatásban végzett szolgálata a gyakorlatban mutatja a "hit, haza, emberiség" iránti, jelmondatban is vállalt elkötelezettséget.

A Pápai Kollégiumot szintén 1531-től tekintik protestáns szellemiségűnek. Jeles professzorai sorában találjuk Kocsi Csergő Bálint, Séllyei István, Tóth Ferenc, Mándi Márton István, Tarczy Lajos, Bocsor István, Kerkápolyi Károly, Kapossy Lucián, Kis Ernő, Faragó János, Rab István, híres diákjai között Jókai Mór, Petőfi Sándor, Orlai Petrics Soma, Ballagi Mór, Eötvös Károly, Lampérth Géza, Thaly Kálmán, Kozma Andor nevét.

Az iskola 1752-ben a "vértelen ellenreformáció" korában kényszerült menekülni, és három évtized múltán térhetett vissza Pápára. 1952-ben Sárospatakhoz hasonlóan felszámolták, gimnáziuma 1991-ben, felsőoktatási intézménye 1998-ban kezdte újra működését.

Irodalom:

 1.Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusban való átmenet korában. Budapest, 1975 262-265.

 2.Rácz István: Az ország iskolája. Debrecen 1995

 3."A Debreceni Református Kollégium története":http://www.drk.hu/tort.htm - honlap

 4."A Kolozsvári Református Kollégium története":http://www.kollegium.iweb.hu/egyeb/tortenet.htm - honlap