Torkos András

Luther-rózsa

Szülővárosában, Győrött, valamint Pozsonyban és Sopronban tanult, ezután hosszú időt töltött a wittenbergi egyetemen (1692-1698), ahonnan magiszteri fokozattal tért haza. Még wittenbergi tartózkodása alatt levelezett Philipp Jacob Spenerrel és személyesen is meglátogatta August Hermann Franckét Halléban. A Győrbe visszatérő diák rektor és segédlelkész lett, majd 1707-ben lelkésszé választották.

Torkost az utókor a magyar pietizmus atyjának nevezi, részben azért, mert a hazai pietista irodalom szinte első termékei az ő művei: 1709-ben Halléban jelent meg később is népszerű, sok kiadást megért, vaskos imakönyve, az Engesztelő áldozat és az ún. Győri katekizmus (Luther Kis kátéjának bővített fordítása). Torkos András azonban nemcsak ezzel érdemelte ki a megtisztelő melléknevet. Tanítványait (Bárány Györgyöt, Sartoris Jánost, Vázsonyi Mártont), akik általában kollégái is lettek a győri iskolában, fontos egyházi pozíciókba (pl. artikuláris és végvári gyülekezetekbe) segítette, ezzel sikerült a pietizmust a Dunántúl meghatározó teológiai irányzatává, s Győrt fontos egyházi-kulturális centrummá tennie. A győri középiskola felvirágzása ugyan már nem Torkos tanítóskodása, hanem lelkészi hivatala idején történt, de szerepe - főleg a megfelelő munkatársak kiválasztása révén - így is kulcsfontosságú volt.

A dunántúli szuperintendensválasztáson (1736), ahol maga is jelölt volt, Torkos már a pietizmus túlzásaitól óvott, s halála előtt megjelent Újszövetség-fordítása (Wittenberg, 1736) sem mutat pietista vonásokat. Torkos András élete alkonyán tehát ismét az ortodox lutheranizmus felé fordult, s ez gyermekei iskoláztatásában is kifejeződött.

Kapcsolódó oldalak:

Torkos András életútja

A pietizmus atyja - a magyarországi vallásszabadságért
A Spener halálának háromszázadik évfordulójára megjelent cikk az Evangélikus Élet 2005/06. számában

Spener, Philipp Jacob
Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK