Vietorisz József

Luther-rózsa

Hatvan évvel ezelõtt - 1942. március 18-án - Nyíregyházán a Szabolcsi Tanári Kör ülésén Turóczy Zoltán püspök Dr. Vietorisz Józsefnek aranydiplomát adott át, amelyet 50 éves tanári mûködése alkalmából a budapesti Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem adományozott.

Dr. Vietorisz József 1868. április 27-én született Nyíregyházán õsrégi evangélikus családban. Édesapja két keze munkájával kereste meg a kenyerét. Elõbb csizmadia, majd szatócs volt. Tehetséges fiát Nyíregyházán az Evangélikus Gimnáziumba adta. Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetemen 1891-ben szerzett görög-latin szakos tanári oklevelet és doktorátust. 1891 óta tanított Nyíregyházán az Alma Materében, az Evangélikus Gimnáziumban 37 éven át. Az igazgatói tisztet is viselte 1914-1920 és 1926-1928 között. 1928-ban nyugdíjazása alkalmából címzetes tankerületi fõigazgatói címmel tüntették ki. Nem szakadt meg kapcsolata az iskolával: ellátta a felügyelõi tisztet. A harmincas-negyvenes években fiúunokái jártak a gimnáziumba. Én is éveken át ültem egy padban az egyik unokájával. Az õ társaságában jártam nagyapja Kis téri otthonában.

Már egyetemista korában írt tudományos dolgozatokat. Versei fõvárosi lapokban jelentek meg. Elsõ versei Giuseppé költeményei címmel adta ki. 1896-ban megírta a nyíregyházi Cassino történetét. Alapító tagja és tisztségviselõje lett az 1898-ban Nyíregyházán meg alakult Bessenyei Körnek.

1923-ban jelent meg az Orgonazúgás címû verseskötete. 1924-ben Senki Pál címen önéletírásos mûve látott napvilágot, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy-díjjal tüntetett ki: 1930-ban adta ki Ars poetica mea címû tanulmányát. 1937-ben irodalmi munkásságának elismeréséül a Kisfaludy Társaság tagjai sorába meghívta. Utolsó mûve 1944-ben jelent meg Sóhajok hídján cím alatt. Igen jelentõs a fordítói tevékenysége. Fordította Horatius, Vergilius költeményeit. 50 éven át foglalkozott Vergilius Aeneisének teljes fordításával. Evangélikus szempontból a legfontosabb, hogy lefordította a teljes Tranosciust , amelyet a Luther Társaság 1935ben adott ki. Mindmáig ez az egyetlen teljes Tranoscius-fordítás.

Tranovsky György liptószentmiklósi lelkész 1636-ban adta ki Cythara sanctorum cím alatt 1084 ócseh nyelvû énekgyûjteményét. Latinosan ejtett nevérõl Tranosciusnak ismerjük ezt a vaskos, csatos énekeskönyvet, melyet õseink 1753-ban hoztak magukkal Szarvasról, Békéscsabáról, Mezõberénybõl. Kétszáz éven át használták.

1896-ban Nyíregyházán az elemi iskolákban megszûnt a tót nyelvû tanítás. Felnõtt egy olyan ifjúság, mely már nem tudta használni a Tranosciust. Bevezették a Dunántúli énekeskönyv használatát. Csakhogy ragaszkodtak õsi, szép énekeinkhez, mint például "Jézusom, Krisztusom és szerelmesem", amely a Tranosciusban volt található. Dr. Vietorisz József 1913-ban 58 Tranoscius éneket fordított le. Paulik János igazgató lelkész elõszavával Nyíregyházi Toldalék cím alatt csatolták a Dunántúli Énekeskönyvhöz. Ezek lettek a 600-on felüli számozású énekeink. Vietorisz József folytatta a Tranoscius fordítását és így született meg a teljes fordítás.

Mi, Kossuth-diákok Vietorisz József verses imáival kezdtük el és fejeztük be a tanítást. Ezeket már 1899 óta imádkozták eleink. A két nyolcsoros imádság az ellenõrzõ könyvecskénk fedõlapjának belsõ oldalára volt nyomtatva.

Dr. Vietorisz József 86 éves korában - 1954. december 8-án - halt meg Nyíregyházán, szülõvárosában. Ott is van eltemetve az Északi temetõben. A hálás utókor emléktáblával tiszteleg emlékének, amely a gimnázium nyugati falán, a templom felõli oldalon van elhelyezve.

**Reményi Mihály**

**Forrás:* Evangélikus Élet 67. évfolyam 29. szám, 2002. július 21.*

Kapcsolódó oldalak:

A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség honlapja

Nyíregyháza on line

Nyíregyháza város honlapja