Horváth András

Luther-rózsa

Orosháza 1744-es újjáalapítása után néhány évtizeddel már 40 Horváth nevű család élt itt. A bennünket most érintő família 1622-ben II. Ferdinándtól kapott nemesi oklvelet. A szépunoka, István 1780-ban Orosházán halt meg 90 éves korában, az ő egyik fia volt az első orosházi evangélikus lelkész: András.

Ez a rendkívül sokoldalúan képzett, igazi magyar ember még nem volt 30 éves, amikor Orosházára jött. A Vas megyei Gencsról származott, teológiai tanulmányait Halléban és Leydenben végezte. Anyanyelvén kívül tudott németül, hollandul, latinul, görögül és héberül. Mint egy nemesi család gyermekeinek nevelőjét Ostffyasszonyfán érte a hívószó, amit a tudós Bárány György szentlőrinci esperes-lelkész tolmácsolt, hogy foglalja el az orosházi tiszta magyar evangélikus gyülekezet lelkészi állását.

 1744. júliusában meg is érkezett Orosházára és augusztus 6-án Sipkovics Tóth János dunántúli püspök be is iktatta hivatalába, elindítva ezzel negyven évi papi pályáján. Az orosházi evangélikus egyház - ma is meglévő - anyakönyvét kifogástalan latinsággal írt két oldallal nyitotta meg. Ebben leírta, hogy a Tolna megyei Zombáról vallásüldözés miatt volt kénytelen elvándorolni az evangélikusság, de olvashatunk Orosháza újratelepítésének körülményeiről, az ideköltözők vezetőiről, arról, hogy a lakosság a Dunántúl más részeiről jöttekkel néhány hónap alatt 70 párra szaporodott.

Az egy kötetben lévő keresztelési és házassági anyakönyvet 1744-tól magyarul vezette, a halottakat a kötet végére csak 1771-tól írta be (az előző időszakban elhunytakat valószínűleg a tanító regisztrálhatta, azonban erről a lajstromról Orosháza alapításának századik évfordulóján, 1844-ben sem tudtak már).

Az új telepesek megérkezésük után kis templomot is építettek, mellette egy lelkészlakot, itt élt Horváth András a családjával. Igen nehéz időszakban foglalta el hivatalát. A protestánsüldözés Orosházán is utolérte a gyülekezetet. A megyének a budai helytartótanács 1747-ben meghagyta, hogy a lelkészt mozdítsák el állásából és verjék szét a sárból épült imaházat. A megye ugyan lepecsételte a kis templomot, de kiállt az evangélikusok kérése mellett. A katolikus Harruckern Ferenc főispán tanácsára halogatták a rendelet végrehajtását, azonban megváltoztatását sem kérték. Orosháza lakosai a helytartótanácshoz intézett kérvényükben kijelentették, ha vallásukat nem gyakorolhatják, lakhelyeiket kénytelenek lesznek mindnyájan elhagyni. Végül csak 1777-ben engedték meg az orosháziaknak, hogy a fából lévő harangállvány helyett kőből építhessenek tornyot olyan feltétellel, a torony külön legyen építve és a templommal össze ne függjön.

Horváth András negyvenéves orosházi szolgálatát megszakítás nélkül végezte. Széleskörű tájékozottságával kimagaslott a korabeli Orosháza lakói közül, s nem járhatunk messze az igazságtól ha azt mondjuk, a település legjelesebb emberévé vált. Talán neki volt a legnagyobb szerepe abban, hogy a sokszor létükben fenyegetett, olykor csüggedő orosháziakat összetartotta és az üldöztetések ellenére a település életének folyamatosságát tekintélyes személyiségével biztosította. A Horváth pap vezette első anyakönyv legbecsesebb írott helytörténeti emlékünk, amibe bejegyezte az általa végzett 7500 keresztelést, 1300 esküvőt, 1771-tól a sok temetést.

Nemcsak apja, hanem testvérei is Orosházán éltek. Neki is több gyermeke volt, első házasságából még az 1740-es évekből, majd felesége halála után új házasságából is születtek gyermekei 1768- ban és 1770-ben is, ugyanakkor már unokái is voltak. Meg kell említenünk, hogy második felesége a felpéci lelkész Czetter Gottfried özvegye volt, akinek fiát, a híressé vált rézmetsző Czetter Sámuelt 1767-tól ő nevelte, taníttatta. Egyik unokája, szintén András, tótkomlósi és orosházi postamester volt.

A többi Horváth családoktól való megkülönböztetés végett Pap Hováthoknak hívták őket a múlt századtól kezdve. Saját és családtagjai nevét a legtöbbször h-val írta.

Az 1780-as évek elejére körülbelül 5000 főre növekedett tiszta evangélikus Orosháza lelkészi feladatait egyedül nehezen tudta ellátni. Öregedmi, betegeskedni kezdett. 1783-ban új, energikus papot, a 30 éves Szimonidesz Jánost választották meg mellé második lelkésznek. 1784 februárjában végzett utoljára keresztelést és temetést, majd másfél év múlva, 70 éves korában ő is meghalt.

1937-ben róla nevezték el a Horváth pap utcát Orosházán.