Séllyei M István

Sárospatakon tanult, hol 1652 aug. 13-tól 1654 májusig kollégiumi szenior volt. Azután külföldre ment, hol 1655-ben az utrechti, később a gröningeni, 1658 március 16-án a franekeri egyetemre iratkozott be.

Hazájába visszatérve pápai lelkész lett. Mint ilyent a dunántúli egyházkerület 1669. püspökké választotta. A pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte s halálra ítélte, mire Kollonics 1674 május 5-én börtönbe vitette, a következő évben pedig 40 társával együtt eladta a nápolyi gályákra.

Innen Ruyter tengernagy szabadította ki őket 1676 február 11-én. Séllyei ez évi május 19-től Zürich városa vendégszeretetét vette igénybe, ahonnan csak másfél év multán, 1677 október 20-án indult vissza hazájába. Itt előbbi hivatalait tovább folytatta s viselte is haláláig.

Irodalmi működése jóformán arra az értekezésre szorítkozik, melyet Disputatio theologica, qua Bellarmini... sententia de mere gratuita hominum praedestinatione ad vitam asseritur c. alatt Gröningenben 1657 november 6-án tartott. Megjelent még ezen kívül az a beszéde is, mellyel a zürichi városi elöljáróságtól hazájába visszatértekor társai nevében is elbúcsúzott (magyarra fordítva közlé Csúthy Zsigmond a Czelder Figyelője 1884. évi folyamában).

**Forrás:** A Pallas Nagylexikona

**Szundi László**