Magyari István

A sárvári Nádasdi vár díszterme

Magyari Nádasdy Ferencnek a híres Fekete Bégnek volt udvari lelkésze. Urával részt vett Esztergom 1594-es ostromában, 1599-től 1604-ben, vagy 1605-ben bekövetkezett haláláig Sárváron szolgált lelkészként, esperesként. Egyike volt azoknak, akik Beythe Istvánnal szemben a reformáció lutheri ágán megmaradtak.

Magyari 1595-ben készítette el *"Az iol es boldogul való meghalasnak tudomanyarul iratott kézbeli könyvetske"* címmel Beust Joakhim művének fordítását. A megjelenés pontos helye nem ismert, de több okból is feltételezhető, hogy az Sárvár volt. A szerző ugyanis ajánlását 1600. augusztus 29-én írta Sárváron és Nádasdy Ferenc éppen ekkor hívta át Sárvárra Németújvárból Manlius német nyomdászt. Magyari az előszóban panaszkodik is arra, hogy azért sok a nyomdahiba, mert a nyomdász nem tud magyarul.

A fordításnál jelentősebb Magyari István másik műve, az ugyancsak Manlius által 1602-ben kinyomtatott "Az orszagokban valo soc romlasocnac okairol" című. Ez erkölcstani mű, amelyben a szerző megfogalmazza, hogy Isten bűnei miatt bünteti a nemzetet. Szembeszáll azzal a katolikusok által terjesztett nézettel, hogy a török veszedelem Isten protestantizmus miatti büntetése. Amikor azonban a korabeli "korrupció" és általában az erkölcstelen életmód ellen szól, akkor azt hitbéli meggyőződésre való tekintet nélkül teszi.

Magyari írására Pázmány Péter felel, és szomorúan kell megállapítanunk, hogy az irodalomtörténet Pázmány írásával lényegesen többet foglalkozik, mint annak előidézőjével. Magyari István dolgozott a viszontválaszon, de arra ideje már nem maradt, megtért teremtőjéhez.

**Erdélyi Károly**

Kapcsolódó oldalak:

Ismerjük meg

A magyar nyomdászat a XVI-XVII. században
**Tevan Andor: A könyv évezredes útja**
Gondolat Kiadó
Budapest, 1984

Sárvár, a magyar reformáció egyik bölcsője