Bancsó Antal

Luther-rózsa

Kisbaboton született 1851. február 24-én. A gimnáziumot Győrött (1862-66) és Sopronban (1899-1870), a teológiát Sopronban (1870-1873) és Jénában (1873-1874) végezte. Azután hét évig nevelősködött, mit 1876-ban a hallei egyetemre ment s ott szintén két évet töltött. 1878 szeptemberében teológiai tanár lett Eperjesen, 1884 szeptemberében Sopronban. 1889/90-ben a teológiai dékáni tisztet is viseli. 1908-tól a Teológiai Akadémiának az igazgatója.

Itt működik 1919-ben történt nyugalomba vonulásáig. Teológiai munkásságának fő területe az Újszövetség, - nyelvészete, írásmagyarázata. A Teológiai Akadémiának 1909-10. évéről megjelent Értesítőjében, - melynek Bancsó a közzétevője, az új tanévet megnyitó beszédében bepillantást kapunk, hogy ő miben látja a teológiai akadémiának a feladatát. "A theol. főiskolák feladata a theologiai tudományoknak... önálló művelése és előadása útján az Evangélikus Egyház számára alkalmas lelkészek... képzése".

Szerinte a teológiai tudományok művelése és előadása a gyakorlati lelkészképzésnek leghathatósabb eszköze. Szerinte a teológiai akadémiának nem lehet kettős célja: a teológiának, mint tudománynak önálló művelése és a lelkészek képzése.

Nyugalomba vonulása után Budapestre költözött és 1919-23-ig az itt elhelyezett teológiai akadémián tanárkodott.

"Bancsó Antal teológiai tanárra úgy emlékeznek, mint aki pontosan kidolgozott, folyékony, szinte nyomdára kész szabad előadásokat tartott. Tanításai inkább az észhez, mint a szívhez szóltak. Azok közé tartozott, akik jellemükkel és életmunkájukkal maradandó emléket emeltek maguknak. Van, aki az elmélyedő nyugalmat látta benne, olyan személyiséget, aki evangéliumi megoldást tudott nyújtani az elméletek problémáihoz". (A soproni líceum, Budapest, 1986).

Az Evangélikus Egyetemes Egyháznak 1908-tól jegyzője, majd főjegyzője volt 1928-ig. A pécsi egyetem 1933-ban teológiai díszdoktorrá avatta. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1911-ben választmányi tagjai közé sorozta, Különböző dolgozatai jelentek meg az Evangélikus Egyház és Iskola című újságban, közülük tudományos szempontból értékes: Az ószövetségi prófétákról (1887-88).

Hazai evangélikus egyházunk életében maradandó nyomai vannak evangéliumból fakadó tanításainak. Látta az akkori egyházi élet problémáit és kereste a biblikus megoldásokat szembesülve kora és hazája kérdéseivel.

 1937. január 3.-án Budafokon szólította el teremtő és megváltó Ura.

Szimon János