Ruzicskay György

Luther-rózsa

Szarvasi Alkotóháza bemutatásakor írja valaki: "Szarvason született... Az Alföld szerény, csendes, a világ forrongásától elmaradt helyén. Neki kellett, mint kétszáz évvel azelőtt egy másik szarvasinak, Tessedik Sámuelnek, utat keresni és találni egy fejlettebb szellemi világ felé."

Először édesanyja keze vonását követte, aki őstehetség volt, falra, bútorra rajzolta színes elképzeléseit. Nagyváradon járt festőiskolába, Ady Endre városának lelkesedése is segítette elindulni művészi útján. Eljutott a müncheni Művészeti Akadémiára, ahol minden segítség nélkül 600, a világ minden tájáról jelentkező közül 28-ad magával vették fel. Olaszország, Párizs, majd Hollandia következik, Szarvasra mindig visszatért. A volt Árvaházban 3 freskó tanúskodik művészetéről, 1960 óta pedig az Erzsébet-ligeti kis műterem jelentette az otthonát.

Gál György Sándor életrajzírója írja: "Ruzicskay György nemcsak festő, filozófus is, gondolkodó, akit az Akadémia első ceruzavázlataitól föl-föl az európai siker csúcsáig, mindig szenvedélyesen foglalkoztatott az Ember, az emberek közötti kapcsolat, a békésen fejlődő-gazdagodó világ s a világot besugárzó humánum ezer problémája". Dolgozik tollal, pasztellel, olajfestékkel, tussal, ceruzával, freskótechnikával; A kiindulás mindig a művészi tartalom, amely alkotásra készteti. Örök kísérletező, a képsíkon túl a dolgok lényege, lelke, legbelsőbb mondanivalója él tovább. Beszélni akar az emberekhez, kifejezni valamit. Ezért születnek meg "képregényei", grafikai sorozatai, játékos víziói, amelyek megragadták fantáziáját és megelevenedtek, rajzzá váltak, mintegy testet öltöttek. Első sorozata a Szerelmeskedő (1927-28), az emberiség sorsának rajza a Fantasztikus utazás 104 képben (1940-es évek). Nevezetes még a Tessedik Sámuel élete című album (1970).

A környező természeti életet akarta kifejezni "biofestészet"-i kísérleteivel, amely a belső életerő formaképző erejét ábrázolja. A szarvasi Alkotóházban gyűjtötte és bemutatta a népi élet emlékeit, népművészeti és a paraszti munka eszközeit, hogy így új értelmet kapjanak, és megmaradjanak a jövő nemzedék számára.

Egyik méltatója szerint művészetének három pillére van: "a teremtő munka világa, az emberi lélek problémái és az a világ, amelyhez mindezek után jutott el a művész tájköltészetével" (Szerdahelyi Sándor). "ez a művész századunk egyik legjobbja" - állapítja meg róla a francia André Salmon. Ezt igazolják a kapott művészeti díjak is. 1959-ben Edinburgh-ban nemzetközi díjat nyert, majd Párizsban elnyerte a Grand Prix nemzetközi nagydíjat (1959). Magyar díjai: Munka Érdemrend arany fokozata (1971), Munkácsy-díj I. fokozata (1975). Szarvas városa pedig díszpolgárává választotta.

1993-ban halt meg - 96 évet kapott Istentől alkotó munkájához.

**Kovács Pál**