Az Alkotmány minden magyar állampolgár számára egyenlő jogokat biztosít. Mégis van olyan felnőtt, aki el sem akarja hinni, hogy a gyermek jogai nem a szülők, pedagógusok szubjektív megítélésén alapulnak, hanem egyszerűen léteznek. Az életkornak csak a jogszabály által meghatározott esetekben (pl. választójog, házasság, munkavállalás, örökbefogadás) van korlátozó szerepe a jogokat és kötelezettségeket illetően. Más esetekben inkább a jog speciális szabályozásban biztosítja a gyerekek jogainak az érvényesítését (pl. gyermekvédelem, büntetőjog, családjog, közoktatási jog).

Az alapvető gyermeki jogokat legátfogóbban a Magyar Köztársaság által aláírt Gyermek Jogairól Szóló Egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. törvény tartalmazza.

A gyermekeket mindazok a jogok megilletik, és mindazon kötelezettségek terhelik, amik alól a törvény kivételt nem tesz az életkor miatt. A gyermek is teljes jogalany, teljes jogképességgel rendelkezik.

A gyermek és felnőtt közti különbség nem a jogok tartalmában, hanem a jogok érvényesítésének módjában jelentkezik. Ez a jogérvényesítési képesség a cselekvőképesség.

Aki cselekvőképes, maga tehet jognyilatkozatot. A gyermek még cselekvőképtelen (14 év alatt), vagy legfeljebb korlátozottan cselekvőképes (14-18 év között) ezért az őt teljes körben megillető jogok és kötelezettségek gyakorlására életkora miatt nem képes, helyette törvényes képviselője jár el.

Ezért speciális a gyermeki jogok szerkezete, hogy a jogok mellett megjelennek azok a felnőtti kötelezettségek, amik a jogok érvényesülését biztosítják. (1)