Kántortalálkozó, 2003.
A szombathelyi gyülekezet 2003. március 29-én negyedszer rendezte meg a Vas megyei kántortalálkozót.
Az idei program két részből állt. Délelőtt Hogyan válasszunk éneket? címmel Gregersen-Labossa György lelkész és Ecsedi Zsuzsa kántor beszéltek kialakult munkamódszerükről.
Elhangzott: sem az nem szerencsés, ha a kántor marad magára az énekválasztás feladatával, sem az, ha egyedül a lelkész dönt ebben a kérdésben. Bár a gyülekezetek adottságai rendkívül különbözőek, valamilyen szintű együttműködést mindenütt ki lehet alakítani. Az lenne ideális, ha minden istentisztelet egyforma alapossággal és szeretettel lenne előkészítve, az énekeket a lelkész és a kántor együtt és tudatosan választanák ki. Ez elsősorban a szolgálattévőknek tenne jót. A munka megkönnyítéséhez a résztvevők áttekintést kaptak az énekeskönyv énekeinek stílusáról.
(Kivonat az előadás anyagából:
Szombathelyen néhány éve az a gyakorlat, hogy a hét közepén megbeszéljük a vasárnapi istentisztelet minden részletét. Előtte elolvassuk a textusokat, megnézzük az agendát. Az énekeket úgy választjuk ki, hogy többnyire mindkettőnk javaslatai érvényesülnek.
Ötletek az énekválasztáshoz:
Kezdőének: az egyházi év szerint, ill. dicséret vagy Szentlélekért való könyörgés, pl. 232, 233, 239, 275, 279, 284, 290.
Főének (eredetileg graduálének, a vasárnap éneke): nem csupán az igehirdetési alapige, hanem minden vasárnapi igeszakasz alapján egy szó vagy gondolat meghatározása - az ének keresése e szempont alapján.
Záróének: szerencsésebb, ha nem csupán az énekeskönyv elején található záróéneke(ke)t használjuk, hanem minden vasárnapra egyedileg választjuk ki. Énekeskönyvünkben sok ilyen található, és nemcsak az Istentisztelet, Isten igéje fejezetben, a 274. számtól, hanem pl. 250, 255, 269, (276, 277, 291, 292,) 349, 352, 391, 443, 453, 459. Nagy ünnepeken lehet az ünnephez kapcsolódó ének.
Úrvacsorai énekeinkkel kapcsolatban nemcsak csekély számuk probléma, hanem az is, hogy a fejezetben keverednek a gyónó és valódi úrvacsorai, azért hálát adó énekek. Tudom persze, hogy sok helyen, ahol nincs minden vasárnap úrvacsora, szinte csak a 308. éneket éneklik. Ez a zavar megszűnhet akkor, ha az új agenda szerint a bűnvallás és feloldozás az istentisztelet előkészületi részébe kerül át.
A megfelelő szövegen kívül fontos szempont, hogy a dallam is értékes legyen.
Énekeskönyvünk énekeinek stílusa nem egységes, és ez így van jól. Egy gyülekezeti énekeskönyvnek magában kell foglalnia a kereszténység minden korszakának énekeit. Minden éneknél megtaláljuk annak himnológiai adatait: a kotta fölött a dallamra, a szöveg alatt a szövegre vonatkozókat. Ezekből az adatokból megtudhatjuk, hogy az ének mikor keletkezett. Én ha tisztában vagyunk azzal, hogy az egyháztörténet különböző korszakaiban milyen teológiai irányzat és zenei stílus uralkodott, meg tudjuk ítélni, hogy számunkra éppen melyik ének szükséges.
Érdemes sorra venni ezeket a korszakokat. A legősibb énekek a gregorián vagy gregorián eredetű dallamok: pl. 359, 360. Luther énekei között is vannak olyanok, amelyek gregorán himnuszra épülnek, pl. 108, 131, 231.
A következő csoportba a középkori kanciók, eredetileg latin nyelvű, ünnepi énekek tartoznak, pl. 151, 152, 153.
A reformáció korának énekei alkotják énekeskönyvünk egyik legnagyobb és legértekesebb részét: Lutheren (72, 150, 214, 215, 229, 231, 232, 247, 254, 255, 291, 303, 304, 318, 402) kívül többek között N. Decius (43, 188), P. Speratus (320), N. Herman (156, 217), M. Weisse (216) énekei tartoznak ide. A későbbi generációból pedig M. Vulpius (504), Ph. Nicolai (61, 493), P. Gerhardt (52, 53, 54, 113, 161, 200, 340, 341) és G. Neumark (331) szerzeményei.
Az ebből az időből származó másik értékes anyag a régi magyar énekek csoportja. Egy részük humanista versformákra, más részük históriás énekek dallamára keletkezett (365, 88, 261, 404, 77, 363, 47, 79, 41, 234, 405, 230, 48, 276).
Egészen a 16-17. századig az énekszövegekre az objektív hang, a gyülekezet közös hitvallása volt jellemző. A pietizmus térnyerésével előtérbe kerül az egyén és az ő személyes kapcsolata Jézussal. Ez a szubjektivitás veszélyét hordozza magában. Ez az oka annak, hogy a későbbi énekek között kevesebb az igazán erőteljes, teológiailag is tiszta szöveg.
A 18. század a zenében a barokk és a szólóének korszaka, amely nem segítette elő új gyülekezeti énekek keletkezését. Az ekkor született dallamok inkább magán- és házi áhítatokra valók.
A 19. század a racionalizmust és felvilágosodást hozta magával: az ősi szövegeket megcsonkították, átírták, az újakat egészen más szempontok szerint alakították. E század végén, a 20. század elején született az énekeskönyvben található angolszász és finn énekek legtöbbje. Egy részük feszes, indulószerű, más részük igen erősen szubjektív, romantikus (385, 386, 387, 389, 415, 427, 454, 459, 476, 521, 525).
A 20. századi magyar szerzők is képviseltetik magukat: Sulyok Imre, Fasang Árpád, Trajtler Gábor, Szokolay Sándor, Weöres Sándor, Dóka Zoltán, Bodrog Miklós, Túrmezei Erzsébet. Ezen énekek meglehetősen vegyes csoportot képeznek, esztétikai értékük is igen különböző.
Az énekeskönyv legvégén, a 778-785. oldalon megtalálható az énekszerzők és énekfordítók felsorolása szerzeményeikkel együtt. Akit az általam közölt adatok nem elégítenek ki, itt tájékozódhat tovább.
Azért tértem ki az énekek stíluskorszakaira, mert fontosnak tartom megjegyezni: lehetőség szerint ne csupán a gyerekkori emlékeinkre és az érzelmeinkre hallgatva vegyünk elő énekeket, hanem ismerjük meg azokat is, amelyek most még nincsenek benne a gyülekezet repertoárjában. Az idegenkedés hamar eltűnhet, ha az ember veszi a fáradságot és megismerkedik az új vagy újonnan beszerkesztett énekekkel. A kántor (vagy ha ez nem megoldható, a lelkész, ill. egy erre alkalmas gyülekezeti tag) időről időre tanítson meg értékes új énekeket a gyülekezetnek. Ki kell mondani azt is, hogy vannak bizonyos énekek, amelyeket inkább ne válasszunk, mert sem a szövegük, sem a dallamuk nem elég fajsúlyos ahhoz, hogy istentiszteleten elhangozzék. Ha valaki az előbb felsorolt szempontok alapján vizsgálja meg az énekeskönyvet, tudni fogja, mit hagyjon ki.)
Délután Hogyan válasszunk istentiszteletet? címmel Hafenscher Károly, a Liturgiai és Agendaszerkesztő Bizottság elnöke tartott előadást a készülő új agendáról.
Mondandóját öt kérdés köré rendezte. Mi az istentisztelet? Az elénkbe jövő Isten és a saruját levevő ember minőségi találkozása. Miért kell változtatni? Mert az istentisztelet élő organizmus, így nem lehet mozdulatlan és változatlan. Fontos a kinövések eltávolítása, a bibliai kontroll. Egyszerre történik értékmentés és új kincsek tudatosítása. Milyen lesz az új istentisztelet? Hagyományos és mai egyszerre. Kétezer év kincse és a mai névjegyünk. Hogyan lesz sajátunkká? Közös tanulással. Ez a folyamat időt, energiát, nyitottságot, összefogást igényel. Krisztus tanítványai vagyunk - az istentisztelet ügyében is. Mire megy ki mindez? Az igazi istentiszteletre, amely ma zajlik, de a mennyei istentisztelet szerves része. Formailag választhatunk egyszerűt vagy gazdagabbat. Tartalmilag egy választás van: Istenre figyelve vagy nélküle.
A hallgatók kézbe kapták az új agendában megjelenő istentiszteleti rend vázát, magyarázatot kaptak arra, hogy mi miért változik, ill. bővül. Így remélhetőleg világossá vált: a változtatások mind azt a célt szolgálják, hogy a gyülekezet értse, mikor mi történik, és ezáltal aktív részese legyen az Istennel való találkozásnak.
Az előadásokon kívül a résztvevők maroknyi csapata ötleteket kapott azzal kapcsolatban is, hogyan vezethetik az orgona segítségével a gyülekezet éneklését. Hogyan lehet határozott tempót adni, és hogyan kell a gyülekezetet figyelve énekléséhez mégis alkalmazkodni. Elhangzott az is: a kántori szolgálat rang, és nem csupán orgonistaságot jelent, hanem annál lényegesen többet; nemcsak az énekek kíséretét, hanem az istentiszteleten teljes személyiséggel való részvételt, minden elhangzott szó megértését és megélését. Az ilyen lelkületű kántorok és lelkészek gyülekezete hasonlíthatatlanul több ajándékkal léphet ki a templomból.
A szakmai nap böjti zenés áhítattal zárult. Köszönjük az együtt-gondolkodás lehetőségét!
Ecsedi Zsuzsa egyházmegyei zenei megbízott