Kántortalálkozó, 2002.

A szombathelyi gyülekezet 2002. április 6-án immár harmadszor vállalta a Vas megyei kántortalálkozó megrendezését.

Idén ismét orgonás téma került sorra: Könnyen játszható, ill. kisorgonán, harmóniumon is előadható szabad orgonaművek és korálfeldolgozások bemutatása. A meghívott előadó, Finta Gergely, a délelőtt folyamán nagyívű, hangzó művekkel illusztrált előadásban mutatta be az istentiszteleten játszható orgonaművek két nagy csoportját, végigtekintve a különböző zenei stílusokon, a barokktól a XX. századig. Hallhattunk korálfúgát, orgonakorált, korálelőjátékot díszítetlen és díszített cantus firmussal, korálvariációt és -partitát; preludiumot és fúgát, toccatát és fantáziát, triót és concertót. Megemlítettük többek között Kindermann, Pachelbel, Zachow, J. Chr. Bach, J. M. Bach, Scheidt, Buxtehude, Böhm, Walther, J. S. Bach, Krebs, Merkel, Brahms, Franck, Reger, Dupré, Gárdonyi Zoltán és Zsolt, Sulyok Imre nevét.

Finta Gergely előadási tanácsokat is adott: egy-egy művet többféle regisztrációval, pedállal és pedál nélkül, egy és két manuálon is bemutatott, bátorítva a hallgatókat, hogy mindenki találja meg a saját hangszerén a megfelelő előadásmódot. Abban is útmutatással szolgált, hogy a különböző műveknek az istentisztelet mely pontjain lehet helyük.

Ebéd után ismerkedésre, beszélgetésre, praktikus kérdések megtárgyalására, kották átnézésére is nyílt lehetőség. A szakmai nap egyházzenei áhítattal ért véget, melynek műsorát Finta Gergely úgy állította össze, hogy nagyobb szabású művek között a délelőtti előadáson megemlített kisebb darabok is sorra kerüljenek.

Dietrich Buxtehude F-dúr toccatája után Heinrich Schütz Ich will den Herren loben alle Zeit kezdetű koncertje hangzott fel (Közreműködött Menyhárt Izabella és Ecsedi Zsuzsa). A műsor középpontjában Johann Pachelbel F-dúr toccatája, három korálel?játéka, Magnificat-fúgái (5. tónusban, ének és orgona váltakozásával), valamint Esz-dúr fantáziája állt. Az igehirdetést követően Johann Sebastian Bach Dir dir, Jehova, will ich singen kezdetű éneke, valamint a c-moll passacaglia zárta a műsort és a napot.

Aki akár az egész kántortalálkozón, akár csak a zenei áhítaton részt vett, sok-sok értékkel gazdagodva térhetett haza.

Ezek után viszont el kell mondanom szomorúságom okát is: bár a kántorok névre szóló meghívót kaptak, csupán csekély töredékük vette a fáradságot, hogy eljöjjön erre az alkalomra. Tudva és elfogadva azt, hogy mindenkinek sok területen kell helytállnia, és nehezen gazdálkodik az idővel, azt mondom: a szolgálat fontossága, a téma, az előadó és a szervezők erőfeszítése is több megbecsülést érdemelt volna.

Bízom benne, hogy akik itt voltak, elviszik a találkozó hírét, és legközelebb többen élnek a lehetőséggel. Mindenkinek, aki a szervezésben és a lebonyolításban bármilyen formában részt vett, köszönjük a segítségét!

Ecsedi Zsuzsa egyházmegyei zenei megbízott