"Aki énekel kétszeresen imádkozik"

Amióta a Vasi Egyházmegyében lezajlottak a választások, és megkezdték munkájukat a különböző munkaágak felelősei és megbízottai, felpezsdült az élet, különösen a misszió és evangélizáció, a sajtómunka és az egyházzenei továbbképzés területén. Most arról számolunk be, hogyan igyekszünk összefogni a környék kántorainak, egyházzenészeinek szolgálatát.

Egyházmegyénkben már rendszeresnek mondható a kántortalálkozók gyakorlata. 2000-ben is a Szombat-helyi Gyülekezet adott otthont az együttlétnek. A meghívó jelen esetben nemcsak a gyakorló kántoroknak szólt, hanem azoknak a fiatal és idősm azoknak a fiatal és idősebb testvéreknek is, akik énekeskönyvünk felépítése, tartalma és mon-danivalója iránt különösen is érdeklődnek. A mostani összejövetel konkrét célja az volt, hogy segítséget nyújtson kántoroknak és énekelni szeretőknek az énekeskönyv fejezeteiben való könnyebb eligazodás érde-kében. Egyúttal arra is adódott lehetőség, hogy a korálok kíséretének technikáját elméletben elsajátítsuk.

A nyitó áhítatot Vető István esperes tartotta. Az áhítat témája a 130. zsoltár volt, amelyet az énekeskönyv 402. számú énekeként ismerünk. Illusztrációként előkerültek azok a régi énekeskönyvek, amelyekben "A mélységes mélyből kiáltunk" kezdetű ének korábbi szövegét is megcsodálhattuk. Élmény volt kézbe venni, átforgatni ezeket a régi hagyományokat őrző kiadványokat. Végigjártuk a szöveg és a dallam több évszázados fejlődésének útját. Ezt követően a zsoltár tartalma és zenei feldolgozása közötti összefüggések tárultak fel előttünk, s így tanítottak mindnyájunkat őszinte imádságra.

A szakmai nap előadója Ecsedi Zsuzsanna zenetanár, egyházmegyei zenei megbízott, a szombathelyi gyülekezet kántora részletes és érdekes előadást tartott evangélikus énekkincsünkről. Az énekeket keletkezésük ideje szerint csoportosította, és koronként mutatta be jellegzetességeiket. A közös éneklés és elemzés során különböző stílusok jellemzőit figyeltük meg, közben megismertük a legfontosabb énekszerzőket és szövegírókat. Végezetül egy táblázat segítségével áttekintettük a reformáció óta megjelent magyar evangélikus énekeskönyvek történetét.

Befejező elcsendesedésünkön a helyi lelkész, Gregersen-Labossa György hirdette az igét. Záróakkordként rögtönzött "énekkarunkkal" egy Bach-korálfeldolgozást énekeltünk el négy szólamban, amely a Veni redemptor gentium kezdetű 4. századi himnusz jól ismert feldolgozása. Ez a korál (énekeskönyvünk 131. számú éneke) ádvent idején gyakran elhangzik templomainkban.

A kántortalálkozó végén közösen fogalmazódott meg bennünk az a szándék, hogy ezeknek az alkalmaknak a hírét elvigyük gyülekezeteinkbe, és sokak érdeklődését fölkeltsük az egyházzene iránt, hiszen az örömteli Isten-dics&eaz örömteli Isten-dicséret, a szívből jövő könyörgés hozzátartozik templomi magatartásunkhoz, liturgikus viselkedésünk-höz. Távol a fóti kántorképzőtől nagy szükségünk van arra, hogy megyei szinten kapjunk segítséget az egy-házi szolgálat területén. örülünk, hogy erre most lehetőséget kaptunk.

Somogyi Éva CELLDÖMÖLK, Gayer tér 7. 9500