Megható ünnepséget szerveztek április 13-án - virágvasárnap délután - a vas megyei Kemenesmagasiban. A bensőséges alkalmon felújított parókiájáért és egykori lelkésze, Tóth Sándor 35 éven át (1943-1978-ig) tartó szolgálatáért adott hálát a gyülekezet.

A megemlékezés a templomban kezdődött, ahol Ittzés János püspök Fil 2,5-11 alapján hirdette Isten igéjét. Az istentiszteleti liturgiában a helyi lelkészek - Kovács Imre és Kovácsné Tóth Márta - is részt vettek, majd Guóth Emil felügyelő vezetésével rövid közgyűlésre került sor. Köszöntőjében elmondta, hogy egykori lelkészük, Tóth Sándor akkor élt közöttük, amikor a hatóságok elvárták tőlünk, hogy világi hatalmasságokat szolgáljunk. Szegény ember volt, aki ebben is sorsközösséget vállalt a falu lakóival. Töretlen hittel és szeretettel szolgált közöttük. Sokan élnek ma is a községben, akik munkája révén növekedhettek hitükben. Ennek eredménye, hogy az utókor egy emléktáblát helyezett el a megújult parókia homlokzatán.

Köszönő szavakat mondott a néhai lelkész lánya, Tóth Márta (aki csak névrokona a helyi lelkésznőnek), dr. Sólyom Jenő professzor felesége is. Kiemelte: édesapja ma bizonyára tiltakozna az emléktábla ellen. Úgy vélte, a gyülekezet tagjai akkor emlékeznek méltóképpen egykori lelkészükre, ha a hitben és a szeretetben erősödnek. Szavait követően három leánya egy kórusmű eléneklésével tette még emlékezetesebbé az alkalmat.

Kiss Judit gyülekezeti munkatárs az egykori hittanos nevében mondott verset, majd Kovács Imre ismertette a parókia felújításának menetét. Ebből megtudhattuk, hogy valamikor csak vizes, mocsaras területre lehetett építeni a lelkészlakást. A végleges renoválás három ütemben valósult meg. Először állagmegóvási munkálatokat végeztek, majd kívülről és végül belülről újították fel az épületet. A rekonstrukció mintegy 3 millió forintba került, amelynek csaknem a felét állami támogatásból, a többit gyülekezeti forrásból fedezték.

Az ünneplő gyülekezet a megújult parókia elé vonult, ahol a püspök leleplezte az emléktáblát. A megemlékezés záróakkordjaként a helyi ének- és citerazenekar muzsikált.

Menyes Gyula

Megjelent az Evangélikus Élet 2003. április 20-i számában