Mindig nagy öröm, ha egy kicsiny gyülekezet nagy ünnepre készül, különösen akkor, ha templomszentelést ünnepel. Május 11-re a nemescsói társgyülekezet hívta a megyében és a távolabb élő evangélikusokat hálaadó istentiszteletre.

A nemescsói templom története a vasi evangélikusság múltjának fontos része. Az 1681-es soproni országgyűlési döntés értelmében itt épülhetett fel a megye egyik artikuláris temploma, ezen a településen gyűlhettek össze századokon át a megye nyugati részében élő, ágostai hitvallású keresztyének. Óriási területet jelentett ez annak idején, hiszen Muraszombattól Kőszegig ez a hely szolgált istentiszteleti helyként. A régi okmányok tanúsága szerint a megye távolabbi részéről is szekérkaravánok indultak egy-egy jelentős ünnepen erre a kis településre. Az ünnepi alkalomra így távoli magyarországi és ausztriai gyülekezetekből is érkeztek vendégek.

Csodaszámba ment a templom és mellette az iskola léte akkoriban. Csoda ez most is - ahogyan Ittzés János dunántúli püspök mondta igehirdetésében az ünnepi istentiszteleten. Csoda, hogy áll a templom, csoda, hogy van benne gyülekezet. De - amint felhívta a jelenlevők figyelmét - ezt a csodát nem szabad megszokni. Nap, mint nap tenni kell azért, hogy Nemescsóban, de más helyeken is, megmaradjon a templom, azt gyülekezet töltse meg. Hiszen Európa nyugati felében már vannak néhai templomok, amelyeket mozivá, uszodává, bevásárló központtá alakítottak át - mert elfogyott belőle a gyülekezet.

Ittzés János az igehirdetést követően felszentelte az újjáépített, kívül-belül megújult istenházát, majd Vető István esperes felszentelte az ugyancsak restaurált műemlék oltárt és orgonát. Az istentiszteleten jelen voltak a nemrégiben még Nemescsóban szolgált lelkészek is. Az istentisztelet végén az ősi confirmát így együtt énekelte több csói lelkész is.

Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követető közgyűlés bevezetőjében Sztrókay Attila, a társult gyülekezetek felügyelője számba vette az évekig tartó felújítási munka főbb állomásait, megemlített mindenkit, aki abban részt vett, aki támogatta anyagiakban és imádságban a gyülekezet erőfeszítéseit. Fontos rögzíteni: egy 160 lelkes gyülekezet az évek során több, mint 24 millió forintot gyűjtött össze és költött a felújításra. Az építkezés pontos menetét és annak költségeit Horváth József nemescsói felügyelő ismertette.

A közgyűlésen felszólalt Mezmer Otto őriszigeti lelkész, aki egy példaesetet említve elmondta: a nemescsóiak megkeresték segítsen, mert behorpadt a pénztárcájuk. Ő ekkor levelet küldött a burgerlandi gyülekezeteknek, kérve segítsenek azon a templomon, ahová valaha őseik jártak imádni az Urat. Ittzés János felszólalásában jelezte, senki se higgye, hogy az építkezés nehezén már túl vannak. Az igazi feladat ezután vár a helyiekre. Sokat kell tenni azért, hogy a szürke vasárnapokon is egyre többen üljenek a templom padjaiban!

Az ünnepi alkalomra apró kiállítással is készült a gyülekezet. Harmati Béla László, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatójának támogatásával helyi emlékekből kis tárlatot rendeztek be a templom egy szegletében. Itt régi könyveket, okmányokat, kelyheket állítottak ki és a fő helyre az 1650-ben készült oltárterítőt helyezték. Ez a terítő jelenleg a múzeum birtokában van, egyike a legrégibb fennmaradt evangélikus liturgikus tárgyaknak.

A napot közös ünnepléssel fejezte be vendég és vendéglátó.

erdelyik