Gyülekezetünk múltja, jelene és jövője Írta: Gregersen-Labosa György lelkész

140 éve élnek evangélikusok - szervezetten - városunkban. A reformációt követően századokon át elképzelhetetlen volt, hogy Szombathelyen, Szent Márton püspök szülővárosában, protestánsok letelepedjenek. A reformkor, majd a polgárosodás idejére azonban már megengedték a katolikus püspöki székhelyen is, hogy német és magyar ajkú evangélikus gyárosok és iparosok házat vegyenek és dolgozzanak. A gyülekezet alapítása közösen történt a református hívekkel. Az összefogás meghozta gyümölcsét, mert a gyülekezet erősödött és 1896-ban megépülhetett Ludwig Schöne tervei nyomán szép templomunk. Az eleinte Kőszeg gyámkodása alatt élő gyülekezet rövidesen anyagyülekezetté lett, amit a századfordulón rohamosan követett a gyülekezet látványos növekedése és fejlődése.

Kiss János első lelkész halála után 1916-ban Kapi Béla körmendi lelkészt hívták meg a gyülekezetbe. Szombathelyre érkezve már püspökként foglalja el a hivatalát, hisz időközben dunántúli püspökké választották. őt követte Czipott Géza, aki hamarosan meghalt. A parókusi állásba ezután 1931-ben Kutas Kálmán kapott meghívást. Az ő szolgálata során virágzott az egyesületi élet, és megépült az evangélikus közösségi terem. A háború viharfelhői azonban hamarosan feltőntek Szombathely viruló egén is. Eltűnt katonák, hősi halottak, gyász és szenvedés. A háború megtörte az iskola újraszervezését, így a mai napig nincs oktatási intézményünk. Megsérült épületek és emberi lelkek, szenvedés, gyász és nélkülözés ellenére Isten segítségével, és az ebből adódó összefogás erejével, sikerült a gyülekezeti életet újraindítani. A kommunista hatalomátvétel után csökkent a templomba járó hívek száma és a gyülekezet életében a befelé fordulás időszaka következett. Lehel Ferenc lelkész úrra nehéz feladat várt, hisz sötét, sokszor alattomos közegben kellett a lelkészi munkáját végeznie. A gyülekezet tovább élt a hermetikusan elzárt határmenti városban. Szegényes körülmények és küzdelmek között folyt a munka. A hitélet a heti két bibliaórára és a vasárnapi iskolára épült. A lelkészi szolgálatot Sokoray Miklós másodlelkész munkája egészítette ki. E korszak erőszakos urbanizációs törekvései a gyülekezetünkre pozitív hatással voltak, mert a környező és távolabbi vasi evangélikus falvakból szép számmal költöztek híveink a megyeszékhelyre, és jó esetben gyülekezetünk tagjaivá váltak. Lehel Ferenc 1981-ig állt a egyházközség élén, azóta nyugdíjas lelkészként aktív tagja gyülekezetünknek. Fehér Károly szolgálatával a gyülekezet élete a társadalmi változásokkal együtt lassan javult. Több olyan munka beindult, ami addig nem volt, és jelentősen gazdagodott az istentiszteleti élet. Fehér Károly érzékenysége és páratlan teológia tudása kihatott a testvéregyházakkal kiépült ökumenikus munkára.

Gyülekezetünk életében nagy változást hozott a kilencvenes évek vége. A szeretetotthon beindítása új lendületet és feladatokat adott. A hitoktatás és az ifjúsági munka terén is sikerült némi előrelépést tenni. Az ökumenikus kapcsolatok ápolásában is élen jár gyülekezetünk, és az egyesületi élet magját is elhintettük. A diakónia-szolgálat öt elem kiépítésével bővülhet a jövőben. A hivatásos segítőszolgálat és az önkéntes diakónia-munka összhangjában látjuk a fejlődés útját. A szeretetotthon mellé felépítjük a nyugdíjasházat, amelyek egymást kiegészítve mßködnek majd. Beindítjuk a házigondozást, és gyülekezetünk idős tagjainak nappali klubot szervezünk. Mindez kiegészülhet a Johannita-munka adta lehetőségekkel.

A gyülekezet életében a diakónia szolgálat mellett három fontos irányt kell szabnunk: a látogatások szervezettebb kialakítása, az ifjúsági és egyesületi élet szívós fejlesztése, az istentiszteleti élet gazdagítása. (A felnőttek képzése, konfirmálás és keresztelések sorozata Isten különleges ajándéka volt az elmúlt időszakban.)

A jövőben szükségesnek látszik egy gyülekezeti diakónusi vagy másodlelkészi főállás megszervezése is.

A hívők önkéntes munkája, aktivitása és a gyülekezet nyitottsága lehet a missziós munka alapja. Az egyházkerület támogatásával a közeljövőben talán a városunkban tanuló evangélikus közép- és főiskolások részére is megvalósulhat egy kollégium kialakítása.

Mindez persze az emberi oldal, hisz minden, amit teszünk vagy elgondolunk, csak imádságban, a hálaadásban, és az Úr áldásának kérése után lehetséges. Az áldást eddig tapasztaltuk, ezért is jó volt október 13-án néhány percre megállva emlékezni, és együtt örvendezni a zsoltárossal:

Áldjad, lelkem, az Urat,
és egész bensőm az ő szent nevét! 103 Zsoltár