Ige: Mt 21,18-22. Ének: 363.

Kedves Testvéreim, Jézus Krisztusban!

Hihetetlen, de sokszor egy sorban vagyunk a tanítványokkal. Amikor a kiszáradás okát keressük. Jézus azonban nem a kiszáradást magyarázza meg, hanem a gyümölcshöz, a gyümölcs megterméséhez akar hozzásegíteni. A tanítványok azt keresik, amit szépen sorban össze lehet rakni. Nem bírja az ember a láncolat megszakadását. Nem mén a fejébe, nem tud eljárni miatta. Jézus megpróbálja vissza adni a szakadt láncot összekötõ láncszemet az ember kezébe. Ezért jött. Ezért beszél hitrõl. Itt, így születik a gyümölcstermés a gyümölcstermés lehetõsége. Azt magyarázza a tanítványoknak, ha kérik, akkor lehetséges minden. - A gyümölcs és a hit abban hasonlít, hogy mindkettõvel kívül kerül az ember önmagán.

Az ember szerint idõszakok vannak. Meg határidõk. Ezekkel teremtünk magunknak tágasságot. Ezekkel csapjuk be magunkat. Mert az teljesen normális, hogy a fának akkor van gyümölcse, amikor annak ideje van. De amíg a fa teljes léte idején másra sem törekszik csak a gyümölcs megtermésére, addig az ember egyre inkább a gyümölcstõl függetlenül kíván zöld lenni. Olyan szép, nyugtató zöld. Bár lehet, hogy ez nem így van, azért az nem kívánható, hogy nyáron is történjen valami. Az igaz, hogy szolgálatra vágyunk, készültünk és területet is foglaltunk hozzá, a gyümölcstermésnek az ideje azonban õsszel van. Most már lehet. Hittan, értekezlr lehet. Hittan, értekezlet, konferencia konferencia hátán, ilyen nap, olyan nap, … ha nem vagy ott rosszul érezheted magadat. Föl nem fogható, miért juthat eszébe Jézusnak másként képzelni a dolgot. Egy kicsit elkésett szegény fügefa. Akart õ fügét mutatni, csak egy kicsit késõbb. Tudja, hogy hogyan kell, mutatott már máskor is. De pont akkor amikor kezdõdik … ott lenni? Ez olyan stréber rapli. És ugye soha nem fogjuk tudni megmagyarázni miért tehette ezt Jézus. Nem csak gyümölcsöt keresett, hanem még el is száradt a fa.

Gyümölcsöt nem akkor keres, amikor neki jól esik, hanem mert ott a fa, aminek az a dolga. Akkor keres, amikor nagy magabiztosságban zölddel a fa, a tanítványoknak már egészen világos a templomtisztítás után, hogy ott a templomban azok a vezetõk, valamit elhibáztak, rosszul hittek. Igen, akkor derül ki derék tanítványokról, hogy talán az õ hitükkel is baj lehet.tilde; hitükkel is baj lehet. Akkor keres gyümölcsöt, amikor félgõzzel azért kioktatjuk a közelünkbe kerülõket, de nem teszünk meg lépéseket és így kérdésessé válik az a hit amit hirdetünk. A szolgálat. Kérdéses, hogy adtunk-e tovább gyümölcsöt valóban? Sõt adhattunk-e, ha nincs meg a kapcsolat, az ami az egyetlen gyümölcsözõ lehetõség? Persze azért imádkozni imádkoztunk a nyáron is. Ez jó. Kértünk is. Így kell. Mindehhez képest Jézus azt mondja, úgy állítja be a hitet, az imádságot, mint ami egészen rábízza a dolgot Istenre. Nem csinál valamit, hanem rábízza. Az lenne ez a bizalom közöttünk, hogy szinte kötelezõen alig mozdulunk meg?

A fügefa száradása nem a nagy nyári meleg miatt volt. Jézus sem a száradást akarta. Csak mutatja az eset, hogy gyümölcstelenül a fának nincs élet. Az adatok r& Az adatok régen és most, rendkívül riasztóak. Mert ha csak a termést, a szolgálatot tennék kérdésessé, de kérdésessé teszik a hitet, az életet is. Az adatok. Nekünk azonban ugyan az a Jézusunk van, akinek esze ágában sem volt a tanítványokkal hegyet tengerbe ugrasztatni. Avagy a legkülönfélébb igyekezetûeket és szándékúakat a kétség, a félelem, az õrület karjaiba kergetni. Hanem közel jött és mind közelebb akar vezetni az Örökkévalóhoz. Kézbe adja, formálja, újra önti azt a hiányzó láncszemet. Élete gyümölcsét adja, halálát, és feltámadását. Halálában elveszik a nyár, s feltámadásában eltûnnek mind, a gyönyörû õszi lombok is. Örüljünk neki! Ámen.