EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2002 - 46 - Nyilvános szó, nyílt levél

evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Nyilvános szó, nyílt levél

Nagyon nagy felelősséget vállal magára, aki nyilvánosan szól emberekhez. Azt a szót gondolom nehéznek, amely magatartást bírál, vagy közösséget mozdít. Ismerjük ezt a felelősséget, akik a nyilvános igehirdetés szolgálatát vállaljuk. Kevésbé vagyunk a tudatában szavaink súlyának, amikor hatalmi testület tagjaként szónokolunk, újságcikket írunk, mikrofonba-kamerába beszélünk, vagy az ifjúságot neveljük, mozgósítjuk.

Az a veszélye a nyilvános szónak, hogy személyeskedővé, másokat sértővé válhat. Mert olyan mértékben elönt bennünket saját igazságunk bizonyossága, hogy még gondolatban sem engedjük meg a másfajta igazság létezését, és miközben szólásszabadságot követelünk magunknak, másokba – legtöbbször a köz ellenségének bélyegezve őket – beléfojtjuk a szót. Ez nem felel meg a szólás, a sajtó és a vallásgyakorlás libe-ralitásának, vagyis a polgári együttélés alapelvének, amiben az utolsó évszázadok legjobbjai hittek, és amiért áldozatot is hozva küzdöttek. Amikor ezeket a szabadságokat buzgón sértegetjük, illetve ezekkel visszaélünk, akkor tapasztalható kár éri a közéletet, a közélet betegsége pedig meghatározza életünk, együttélésünk, együttműködésünk színvonalát, virágzását vagy kudarcosságát. Ezenkívül józan ésszel belátható, hogy ilyen eszközökkel nem lehet célt érni, nem lehet a másikat megváltoztatni.

Ez emberi, józan megközelítés. De Jézus követőinek az emberi racionalitásnál megbízhatóbb fényük van, amit nevezhetünk isteni kijelentésnek, az Ige világosságának vagy egyszerűen Krisztusnak. És Ő keményen tiltja az embernek az ítéletet. Mert a jó és a rossz tudása, megítélése az Istené. Az embernek nincs igazsága, nem alkalmas bírónak. Nem az ember az erkölcs alapja, hanem az Isten, az Ő szentsége és az Ő kegyelme. A másikat szeretnünk, segítenünk lehet és kell, és imádságban küzdhetünk érte, de az ítélet még gondolatban is tilos.

A közösségi viták, egymás elleni vétkek elintézésének módja pedig ez a gyülekezetben: 1. Négyszemközti beszélgetés az ütköző felek közt. 2. Megbeszélés két tanú mellett. 3. Megbeszélés a közösség nyilvánossága előtt. Így parancsolja Jézus a tanítványainak (Mt 18). És mi? Mi nem akarunk megbeszélni semmit az ellenségünkkel, mi csak nyomjuk a saját szövegünket, fejére olvasunk, agyagba döngöljük. Mi a végén kezdjük: lejáratás nyilvános beszédben, nyílt levél, megbélyegzés szavazással. És nem akarjuk a másikat megnyerni, hanem elveszíteni, mert csakis a mi győzelmünk szolgálja a köz javát.

Azt gondolom, nem a szerkesztők felelőssége, hogy a cikkírókat megigazítsák vagy szűrjék. Bizony, a szónok, a cikkíró felelősége, hogy talált-e előbb utat és módot arra, hogy személyesen beszélje meg ellenfelével „a vétket”. Ehhez persze több találékonyság, bátorság és kitartás kell, mint mikrofonban vagy levélpapíron támadni, esetleg csak általánosságokat mondani vagy személyeskedni. Kerüljük el tanítványi lelkülettel azt, hogy pl. politikai ellenfeleinket „sebeikkel kérkedő kitartottak”-nak, „káini indulatúak”-nak nevezzük, vagy hogy őket – politizáló ünnepi beszédjük miatt – tisztségükről való lemondásra szólítsuk fel, illetékesen vagy illetéktelenül. Ne felejtsük, Jézus a misszió felelőségről is beszél: a tanítvány nem szűnhet meg szeretni ellenfelét, imádkozni érte. Az ige lelkületével – alázatosan és felkészülten – próbáljunk újra és újra testvérközelbe kerülni azokhoz, akik a mi közösségünk számára idegenekként jelennek meg.

A nyilvános szóval, cikkel való ellenségeskedés nem most kezdődött egyházunkban, sem a magyar közéletben. Magam is bőven szereztem tapasztalatot az elmúlt években, szenvedtem, és okoztam sérelmeket. Az ítélet Urának parancsa azonban mindig él. Az egymásra való odafigyelés, a józan kibeszélés, az ellenségért való imádkozás pedig nagy lehetőségeket nyithat meg együttélésünkben, szolgálatunkban.

Thurnay Béla


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
A vég előtt
Liturgikus sarok
"Vegyétek, egyétek..."
Élő víz
Egy csésze forró tea
Egyházunk egy-két hete
Rendhagyó tanóra a Teológián
Nyitott szív és nyitott templomajtó
Iskolaünnep Szarvason
Feladataink a 2001-es népszámlálás adatainak ismeretében
Felavatták az egyházkerület zászlaját
Hittanhétvége Révfülöpön
Gyülekezetiház-szentelés Somlószőlősön
Keresztutak
Még egy konferencia?
Diakónia
Tele-víziók
Evangélikusok
1956-os emlékplakettel tüntették ki a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség egykori gondnokát és presbiterét
Id. Kendeh Györgyné, szül. Bendl Mária (1918-2002)
e-világ
Az adományok evangéliuma
Kereszténység és média
50 százalékkal nő a hitéleti támogatás
Műtárgyvédelmi konferencia - egyházi javak sorsa
Keresztény szemmel
A bizonyíték
Választások után - Berlinben és Budapesten
evél&levél
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Nyilvános szó, nyílt levél
A közelmúlt krónikája
Elveszett és megtaláltatott
Gyümölcsszüret avagy alma után dió
Ő érettük is meghalt a kereszten
E heti Luther-idézet
Luther idézet
Kultúrkörök
Polgár Ildikó megdöbbentő és csodálatos kiállítása a Hegyvidéki
Harmonia Sacra
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2002 46 Nyilvános szó, nyílt levél

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster