EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2002 - 46 - Egy csésze forró tea

Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egy csésze forró tea

Alig akad, aki visszautasítana az őszi-téli, hideg, borongós délutánokon egy csésze forró teát. Ahány teázó, annyiféle ízlés: van, aki gyorsan felhajtja, van, aki szertartásosan kortyolgatja. Sokan ízesítik citrommal, cukorral, tejjel. A teázók táborának másik fele mélységes megvetéssel gondol az ízesítése miatt aromáját vesztett teára. Szerintük egyenesen vétek bármivel torzítani az egyedi ízt.

Egyedül teázni – állítólag – azt jelenti: gondolataim vannak, amelyeket fel szeretnék dolgozni, végig akarok gondolni valamit, vagy egyszerűen csak emlékezni kívánok. Másokkal együtt teázni: a barátság jele, meghitt alkalom. (Ellenségeivel csak akkor teázik az ember, ha békülni szeretne.)

Ennek az eddig meglehetősen általános eszmefuttatásnak nem sok helye lenne egy keresztény lapban, ha nem folytatnám azzal, amire egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, s amely teakészítéskor egyre gyakrabban eszembe jut.

A filteres teák korát éljük. Ma már senki nem kérdezi, hogyan kell használni a teafiltert. Senki nem bontja fel ollóval, és senki nem veszi a szájába, hogy forró vizet kortyolgasson hozzá. A filtert gyakorlott mozdulattal a forró teavízbe mártjuk és áztatjuk. Egyperces, háromperces, ötperces teákat készítünk. Az áztatási időtől függ, mennyire lesz erős, élénkítő vagy nyugtató az italunk. Más-más anyagok oldódnak ki az első percben, mint az ötödikben.

Sok hívő ember számára kérdés, hogyan lehet az, hogy Jézus bennünk él? Mennyi marad a személyiségünkből, ha őt nevezzük Urunknak? Megszűnünk-e létezni, ha mindenben az Ő ízlése szerint járunk el? Nem leszünk-e egyformák, ha minden hívő Jézushoz igyekszik hasonlítani?

Olyan kérdések ezek, amelyek annyira felzaklathatnak, és távol tarthatnak Krisztus követésétől, hogy szinte félünk kézbe venni a Bibliát. Félünk elveszíteni magunkat, de attól is félünk, hogy olyanok maradjuk, amilyenek vagyunk. Olyan kérdések ezek, amelyeket nem szívesen kérdezünk senkitől, mert ezzel éretlenségünket bizonyítanánk, vagy közhelyszerű választ tehetnénk zsebre, cseppet sem megnyugodva tőle.

A teafilter bölcsen „válaszol”. A látvány, amint a hófehér csészében a tiszta víz fokozatosan aranybarnává válik, önmagáért beszél. Soha többé nem lehet szétválasztani a vizet és a teaaromát. Az új keverék már többé sem víz, sem teafű, hanem tea. Mindkét elem alkotórészei jelen vannak, de együtt sokkal nemesebbek, élvezetesebbek, mint külön. A víz nem veszítette el saját magát. A minősége és a neve lett egészen új.

Nem rossz példa ez talán a Jézussal való életközösségre. Megmagyarázhatatlan titok, mégis valóság, hogy a mi Megváltónk jelen van az életünkben. Nem rabolja el az egyéniségünket, de nem is azonosul velünk. Ketten együtt, Ő és én, párbeszédes és egymásra figyelő kapcsolatban lehetünk azzá, ami a vacogó világ számára az illatos, forró tea: üdítővé, mégis megnyugtatóvá, új lendületet adóvá.

Párbeszédes kapcsolat? Igen, a Biblia azért vált elérhetővé számunkra, hogy megismerjük belőle Isten és az Ő Fia jellemét, egyéniségét. A Biblia nem történelemkönyv, nem is biológiai vagy természettudományi tanulmány.

A Biblia Isten jellemrajza. Amikor olvasom, Ő szól hozzám. Én pedig kérdezhetek, akár vitatkozhatok is, összefüggéseket kereshetek, parancsot, üzenetet, bátorítást kaphatok, személyre szabottat. Persze, ez a kapcsolat csak úgy lesz élvezetes, ha a teafiltert, Isten Igéjét nemcsak egy pillanatra lógatom bele az életembe, hanem engedem, hogy ázzon, hogy kiadja az aromáját. Nem akarom, hogy kimenjen a fejemből. Gondolkodom rajta. Akkor formálja az egyéniségemet, ha időt és figyelmet szánok rá. Ha egy ember megismeréséhez idő kell, mennyivel inkább igaz ez Isten megismerésére!

Kellemes és kitartó teázást kívánok a nyitott Biblia mellett!

Bálint Józsefné


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
A vég előtt
Liturgikus sarok
"Vegyétek, egyétek..."
Élő víz
Egy csésze forró tea
Egyházunk egy-két hete
Rendhagyó tanóra a Teológián
Nyitott szív és nyitott templomajtó
Iskolaünnep Szarvason
Feladataink a 2001-es népszámlálás adatainak ismeretében
Felavatták az egyházkerület zászlaját
Hittanhétvége Révfülöpön
Gyülekezetiház-szentelés Somlószőlősön
Keresztutak
Még egy konferencia?
Diakónia
Tele-víziók
Evangélikusok
1956-os emlékplakettel tüntették ki a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség egykori gondnokát és presbiterét
Id. Kendeh Györgyné, szül. Bendl Mária (1918-2002)
e-világ
Az adományok evangéliuma
Kereszténység és média
50 százalékkal nő a hitéleti támogatás
Műtárgyvédelmi konferencia - egyházi javak sorsa
Keresztény szemmel
A bizonyíték
Választások után - Berlinben és Budapesten
evél&levél
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Nyilvános szó, nyílt levél
A közelmúlt krónikája
Elveszett és megtaláltatott
Gyümölcsszüret avagy alma után dió
Ő érettük is meghalt a kereszten
E heti Luther-idézet
Luther idézet
Kultúrkörök
Polgár Ildikó megdöbbentő és csodálatos kiállítása a Hegyvidéki
Harmonia Sacra
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2002 46 Egy csésze forró tea

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster