EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 40 - Az egyház jövőképe

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az egyház jövőképe

A november eleji révfülöpi felügyelői konferencia immár hagyományossá vált egyházunkban. Sikerét jelzi, hogy az egyházkerületek is felismerték a nem lelkészek szolgálatát elősegítő esemény fontosságát, és programjaikban megjelent a felügyelők rendszeres találkozási lehetősége.

Régen meghaladott az a leegyszerűsítő gondolkodás, hogy a lelkész a gyülekezet lelki épüléséért felelős, míg a „világi” terhek a felügyelőre nehezednek. Lelkész és presbitérium, kitüntetetten a felügyelő kapcsolat- és feladatrendszere ennél lényegesen összetettebb. A lelkész – egyszerűen kifejezve – mindenért felelős, ehhez meg is van a képzettsége és a törvény által biztosított hatásköre. A felügyelő – és a presbitérium – minden teherben osztozik, segíti, egyben jó értelemben ellenőrzi lelkésze munkáját. Természetesen az egyéni adottságok, érdeklődések mindenütt színezik a képet. Van lelkész, aki a sikeres vállalkozóknál is otthonosabban mozog a gazdasági kérdésekben, és vannak olyan „laikusok”, akik gyülekezeti munkásként értékes vezetőik a különféle bibliai alkalmaknak.

Évente sajátos kihívás, hogy melyek azok a témák, amelyek számot tarthatnak a felügyelők érdeklődésére. Az idei választás feltehetően telitalálat, s az ott elhangzott kérdéseknek, javaslatoknak a konferencia után is tovább kell gyűrűzniük az egyházi közgondolkodásban.

Idén az egyház jövőképe lesz a találkozó központi kérdése. Közelebbről azt a kérdést járja majd körül, hogy az alaptevékenység, a gyülekezeti munka, a gyülekezetépítés mellett mennyire kell az energiákat a közjó szolgálatára fordítani. Merre tartson a Magyarországi Evangélikus Egyház? Mennyire szükséges az oktatási intézmények hálózatát fejleszteni? Hol és milyen kapacitású szeretetintézmény épüljön? Meddig fejlesszük a sajtómunkát, divatosabban szólva a tömegkommunikációs tevékenységet?

Valódi kérdések ezek, amelyek a személyi, tárgyi, anyagi erőforrások felhasználását illetik. Ma el nem érhetőnek látszik az ideális állapot, a minden tekintetben alulról, a gyülekezeti szintről építkező egyház, amelyben az egyházközségek nemcsak eltartják magukat, hanem hozzájárulnak a magasabb egyházkormányzati szintek és az intézményrendszer – iskolák, szeretetotthonok stb. – működéséhez. A gyülekezeti elven megfogalmazott egyházi törvényeink ezt a modellt tételezik fel, így épül fel a rendszer az Országos Presbitériumig, illetve Közgyűlésig, de az anyagi erőforrások másként összegződnek. Ez adja az Országos Elnökség sajátos, a törvényben eléggé meg nem határozott felelősségét. Ezen testület szorosan vett egyházkormányzási teendői, valamint a Presbitérium és a Közgyűlés határozatait előkészítő tevékenysége mellett kapcsolatot tart az állami szervekkel és a hazai, illetve külföldi testvéregyházakkal.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint a gyülekezeteknek legfeljebb egyharmada képes teljes mértékben gondoskodni magáról, de a nagyobb beruházásokhoz, felújításokhoz többségük már támogatásra szorul. A gyülekezetek kétharmada számára többet kell, hogy nyújtson a közegyház, mint amennyivel ők hozzájárulnak a közterhekhez. Az egyház működését szolgáló anyagi erőforrások döntő része az államtól érkezik. Az iskolák, szeretetintézmények, gyűjtemények működését segítő normatív támogatás nem tekinthető egyházfinanszírozásnak, mert a szektorsemleges tevékenyégfinanszírozásból adódik. Az egyházfinanszírozás fő elemei az egyszázalékos felajánlásokból számított támogatás, az ingatlanrendezés kapcsán kialakított járadékrendszer, illetve annak kiegészítése, épületrekonstrukciós és némely céltámogatás. Minden politikai erő elismeri e támogatások jogosságát, mind az egyházak múltját, mind jelenkori és jövőbeni szolgálatát tekintve. Legfeljebb a támogatások technikájáról folyik a vita: miként lehetne minél igazságosabb automatizmusokat kialakítani, hogy ne legyen politikai alkuk tárgya az egyházfinanszírozás. Nem valószínű, hogy a közeljövőben alapjában változna a rendszer, amely netán nagyobb egyházi aktivitást igényelne, például az egyházi adó hivatalos bevezetésével.

A jelen helyzetben az egyház igen nagy felelőssége a jelentősnek mondható erőforrások felhasználása, elosztása.

A felügyelői konferencia ezt a kérdéskört igyekszik majd körüljárni a november 7-i esti bevezető előadásokat követően. Elsőként Szebik Imre elnök-püspök szól az egyház jövőképéről, majd szavait a gazdasági erőforrásokat ismertetve Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő, a téma legavatottabb szakértője egészít ki. Szombat délelőtt először az iskolarendszer, ezt követően pedig a szeretetintézmények helyzete kerül terítékre, míg délután a médiamunka megvitatását általános fórumbeszélgetés követi. A fórum vasárnap reggel folytatódik, végül a konferencia hagyományosan istentisztelettel zárul.

A felügyelőknek két szélsőséges álláspont között – mindkettő jelen van egyházunkban – kellene megtalálniuk a helyes arányokat. Létezik olyan nézet, mely szerint minden erőt a gyülekezetekre, még konkrétabban a misszióra, a közvetlen miszszióra kell fordítani. A másik nézőpont képviselői úgy vélik, hogy a missziót is a közjó szolgálata, az egyház társadalmi jelenléte segíti elő leginkább. Úgy vélem, e két gondolkodásmód – eltekintve a szélsőségektől – összebékíthető, szintetizálható, és kialakíthatók az optimális arányok. Ennek egyik előfeltétele az egyházi élet, benne a gazdálkodás átláthatósága. A felügyelők joggal várják el a teljes körű informáltságot, ugyanakkor véleményük igen fontos a döntések előkészítésében.

A felügyelői konferencia megbecsültségét jelzi – ez is hagyomány –, hogy mindhárom püspök részt vesz, és áhítatok megtartásával szolgálatot vállal az alkalmon.

Frenkl Róbert


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Az egyháznak állandó reformációra van szüksége!
Élő víz
Csak ne Isten nélkül!
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Rengeteg mondanivalónk volt
Szépülő épületek, ébredő remények Csurgón
A Podmaniczky-Vigyázó családra emlékeztünk
Nem mese ez, gyermek...
Harmóniában Istennel és embertársainkkal
Régi-új parókia Gyönkön
"Jöjjetek vissza - de ne egyedül!"
Hálaadás zeneszóval Medgyesegyházán
Keresztutak
Absztinencia - hitből
Megyei segítség az egyházaknak Bács-Kiskunban
Testvérek közt Berekfürdőn
Ökumenikus zene a faluért
Evangélikusok
Csendesnap - oklevélosztással
Esperes a Bakony mélyén
Nyugatról Délre
Az egyház jövőképe
Épül az evangélikus óvoda Cellben
Kitüntetés a "leghűségesebb operatőrnek"
Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomának története
Olvassuk Luthert - a reformáció havában (is)!
e-világ
Kereszténység és környezetvédelem
A génsebészet lehet Istennek tetsző tudomány!
Az agyafúrt erő hit nélkül mit sem ér
Keresztény szemmel
Húsleves
S. O. S.
Átörökítem a génállományomat
Torkosság
Tiszteld a gyermeket is!
A hét témája
Magyar harangok
Harangszó délben
Mit mondanak a harangok?
A millenium évének értékes hagyatéka
Részlet a Magyar harangok. Déli harangszó a Magyar Rádióban című könyvből
Haranghúzás birkózókkal
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
A megbékélés kultúrájának teológiai alapvetése
Most ismét Apokalipszis most
A vasárnap igéje
Fehér hollók
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2003 40 Az egyház jövőképe

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster