EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 10 - A liturgiáról

evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A liturgiáról

Várható volt, hogy az istentiszteleti rend megváltoztatása vihart kavar egyházunkban. Sehol sem olyan nehéz valamilyen újítást bevezetni, mint az egyházban. Jelen esetben viszont az "új" éppen a régihez való visszatérés, bár meg kell hagyni: olyan időkhöz kell visszatérnünk, amelyekre nem is emlékezhetünk.

Talán többen ismerik azt a reformáció korabeli rézmetszetet, amelyen a lelkész a megfeszített Krisztusra mutat a szószéken, a gyülekezet pedig úrvacsorát vesz. Ez reformátori örökségünk. Az istentiszteleti rendben nem sok változás történt. A változást a felvilágosodás és a racionalizmus kora hozta, amikor az úrvacsoravétel a nagy ünnepekre korlátozódott, és "gyónás" lett: a középpontba a hívők bűnbánata és az egyéni kegyesség került. Általánossá vált a kenyeret és bort jelképnek, az úrvacsorát Krisztus áldozatára való emlékezésnek tartani.

Ha istentiszteletünket meg akarjuk újítani, akkor elsősorban ezen a ponton kell megkísérelni a változtatást. Az úrvacsora nem jelképes cselekedet, nem is nagy ünnepi megemlékezés, hanem a feltámadott és élő Úrral való találkozás. Az, hogy Krisztus áll istentiszteletünk középpontjában, nem azt jelenti, hogy mi beszélünk róla, hanem hogy ő szólal meg, és ez legtisztábban éppen az úrvacsorában valósul meg.

Nem áruljuk el reformációi örökségünket azáltal, hogy "felemeljük szívünket", és "hitünk titkáról" beszélünk, ahogy ezt a katolikus egyház évszázadokon át tette - és ahogyan minden bizonnyal Luther is cselekedett. A különbség abban rejlik, hogy mi nem áldozatot mutatunk be, hanem "csak" részesülünk Krisztusunk áldásaiban vasárnapról vasárnapra.

Szilas Attila (Zirc)


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
A liturgikus rend énekei
Élő víz
Halhatatlanok társulata
Heti útravaló
"Bánod-e igazán bűneidet?"
Egyházunk egy-két hete
95 évesen is tettre készen
Jézus ma is gyógyít!
A papírnál erősebben!
Aszódi véleménycsere
Kerületi nap Keszthelyen
Evangélikus kezekbe(n)
Keresztutak
Felszentelt szárny
A terror házától az imádság házába
A nők ökumenikus világimanapjának története
Tehetséggondozás az egyházi iskolákban
Böjti bajor áldozatkészség
Az új Präses: Alfred Buß
Német protestáns egyházi napok 2005
A Terror Házától az imádság házába
Evangélikusok
A szabadságharc evangélikus hőse
Kiáltás a mélyből
Pokolvonat
Pecz Samu öröksége
e-világ
Lelkigondozás az interneten
Cserkészvezetők képzése Kecskeméten
Indul az Erdélyi Magyar Televízió
Keresztény szemmel
Lélekvesztő
Tehetségkutatás, tehetséggondozás
Férfimisszió
A hét témája
A szenvedő egyházról
Miért van ez?
evél&levél
A liturgiáról
Ki és mi van közel a lutheri tanításhoz?
Ki és mi van közel a lutheri tanításhoz? (válasz)
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Hagyomány és haladás
Jézus barátja akarok lenni!
A vasárnap igéje
Az Úr Szolgája
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
EvÉlet - Lelki segély
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 10 A liturgiáról

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster