EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 14 - Egy felejthetetlen nagypéntek – 1945

A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Egy felejthetetlen nagypéntek – 1945

A húsvét előtti napokban a közel nyolcvanhét esztendőre visszatekintő életutam legfelejthetetlenebb nagypénteki ünnepére emlékezem. Hogy mit jelent nagypéntek az egyházi esztendő ünnepeinek hosszú sorában, és hogy miért tartjuk mi, evangélikusok, ezt az ünnepnapot – karácsony, húsvét és pünkösd nagy ünnepnapjaitól elválaszthatatlanul – Isten kegyelme legdrágább ajándékának, szóljon arról ez a rövid, hálás megemlékezés!

Amikor ifjú lelkészként külföldi tanulmányi éveim végén hazatérhettem a II. világháborúban kivérzett, szüntelen bombatámadásoktól pusztított országunkba, itthon a kegyetlen, sárga csillagos zsidóüldözés, majd a nyilas rémuralom, vér, könnyek és kétségbeesés vett körül. D. Kapi Béla püspök felejthetetlen szeretetével – rövid soproni helyettesítő szolgálat után – Győrbe, diákéveim szeretett városába küldött segédlelkészi és hitoktatói szolgálatra. Közben befejeződött Budapest hosszú ostroma; szép fővárosunk nagy része romokban hevert. Az orosz frontvonal a Dunántúlon keresztül napról napra közeledett Győr felé. 1945 márciusában már szüntelen ágyúdörgés közben és légitámadások között végeztük a temetési szolgálatokat, és látogattuk beteg, úrvacsorát kérő híveinket. Bár a frontvonal már elérte Győr déli határát, illetve a Kis-Duna és a Rába vonalát, a német és a nyilas kiürítési parancs ellenére – Kapi Béla püspökünkkel együtt – valamennyi győri gyülekezeti lelkész a helyén maradt. A nagyhét kezdetére már a Rába-parti „evangélikus sziget” déli határa is frontvonallá vált. Az Öregtemplom melletti konventépület lelkészi és tanítói lakásaiból, hivatalaiból, valamint a szomszédos püspöki épületből mindenkinek le kellett költöznie a konventépület légoltalmi óvóhellyé alakított hatalmas, betonfalú pincéibe. A nagyhét első napjait már itt töltöttük, több mint százan – öregek, nők, férfiak, gyermekek – összezsúfolva, vaságyakon, szűkös élelemmel ellátva.

Nagycsütörtök délutánján elnémult a kölcsönös géppuska- és ágyútűz. Jól tudtuk, hogy ez mit jelent: a német és nyilas front visszavonult a Rába vonala mögül. Mi ott maradtunk a két frontvonal között, várva a Rábán átkelő orosz csapatok rohamát. Nagycsütörtök alkonyán mi öten – gyülekezeti lelkészek, közöttünk Szabó József és Lukács István – magunkra öltöttük lelkészi palástunkat, és lélekben mindenre felkészülve, gyertyák fénye mellett kiosztottuk és magunkhoz vettük az Úr szent vacsoráját. Ez a nagycsütörtökesti úrvacsora egész további földi életünkre kitörölhetetlen emlék maradt. Ott és akkor éltük át igazán a mi Urunk kereszthalálának, értünk hozott engesztelő áldozatának mélységét és megtartó, szabadító erejét. Mivel minden percben bekövetkezhetett a szovjet katonák rohama a búvóhelyünk – szerintük nyilván német katonai búvóhely – ellen, virrasztva vártuk a támadást a bezárt acélajtó mögött. Éjféltájban hatalmas puskatuscsapások zúdultak az ajtóra. Mi, lelkészek Luther-palástban, magasra tartott kereszttel a kezünkben kitártuk az ajtót, és a gyertyák fényében zártuk el az utat a géppisztolyos katonák előtt. Azok megdöbbenve meredtek ránk; nyilván magukat megadó német és nyilas foglyokat sejtettek az acélajtó mögött. Miután végigjárták a zsúfolt, nyomorúságos tömegszállást, és katonákat sehol sem találtak, közrefogtak minket, lelkészeket, és a lépcsőkön felkísértek az udvarra. Ott egy hosszú géppisztolysorozatot lőttek a levegőbe, és továbbindultak a visszavonuló katonák keresésére. A pincében maradtak pedig – hallva a lövéssorozatokat – lélekben elbúcsúztak tőlünk.

Ezt követően minden éjszaka jöttek részeg és fosztogató katonák, főleg „női munkaszolgálatosokat” követelve. Időközben azonban a nőket és a gyermekeket létrákon az Öregtemplom megközelíthetetlen, romos és hideg padlására menekítettük. Így megmenekültek az elhurcolástól. A közeli római katolikus Püspökvárban báró Apor Vilmos püspök ugyanilyen, a nőket védelmező szolgálatban szenvedett vértanúhalált.

Leírhatatlanok azok a napok, a halál állandó közelségében. De a nagyhét, a húsvét után a romok közé lassan visszatért az élet. Mi, lelkészek Luther-palástban, a környékbeli gazdák lovas fogatain kerestük föl gyülekezeti tagjainkat, miközben a frontra továbbvonuló szovjet katonák a legtöbben az öklüket rázták felénk, de nem bántottak; mások pedig ortodox keresztvetések közt mentek el mellettünk.

Még egy felejthetetlen eseményt el kell mondanom abból az időből. Az egyik reggel a templomudvaron egy orosz katonanő és egy németül is tudó katona szólított meg. Arra kértek, a fronton született kisgyermeküket kereszteljem meg a sekrestyében. Miután megtörtént, hálásan köszönték meg lelkészi szolgálatomat. Hihetetlen csoda volt ez a véres háború eseményei között!

Akkor még nem sejthettük, hogy ez a felejthetetlen nagyhét még csak a kezdete volt a későbbi négy hosszú, szenvedésekkel és hitünk próbatételeivel teli évtizednek. Élet a kereszt alá rejtve, Krisztus kegyelmének megőrző erejével.

Dr. Nagy Gyula


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Innen is lehet érteni az egészet...
Élő víz
A legtöbb...
Mindig ható passió
Heti útravaló
A futás a lényeg
Keresztutak
Egyházak közös fellépése
Három egyház közösen fordult az Alkotmánybírósághoz a költségvetési törvény miatt
A magyar állam megsértette a Vatikánnal kötött szerződést
Új házak a parttól száz méterre
Evangélikusok
Hetven éve az Evangélikus Élet olvasója
Evangélikus templom a borosüveg címkéjén
e-világ
Biblia a számítógépben
Keresztény szemmel
Húsvét után
Egyházunió az erdélyiekkel?
A Nagy Könyv
A hét témája
Jeruzsálemi zarándoklat
Kubai körmenetek
Önkéntesek a kereszten
II. János Pál jelenlétében olvasták fel húsvéti üzenetét
Vatikáni kupolamászó
"II. János Pál-csúcs"
Békét ígért a jeruzsálemi latin pátriárka
Nyárias húsvétot ünnepelnek az idén az ortodoxok
Westminster érseke a nácik fajegészségügyi politikájához hasonlította az abortuszt
A skót anglikánok elfogadják a meleg papokat
Hit és ész kongresszus
Terri Schiavo "kérdéses állapota"
Barka, nyúl, tojás
evél&levél
EvÉlettel takaróztak
Egy interjú utóélete
Borotvaélen
Adalékok Sztálin temetéséhez
A közelmúlt krónikája
Örömhír mindenkinek!
A vallási szélsőségek áldozatairól
Emlékezés a meggyilkolt érsekre
Biblia a belső szobában
A lángoló hegy lelke
Egy felejthetetlen nagypéntek – 1945
Száztíz éves a matricula
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Protestáns Tavasz
A kopt művészet kincsei közelről
Ünnepi bemutató az Evangélium Színházban
Két híres könyv új fordításban
A vasárnap igéje
Hallók és hallgatók: most van itt az óra!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 14 Egy felejthetetlen nagypéntek – 1945

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster