Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Száz évvel ezelőtt született Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének második főtitkára. Az évforduló alkalmából jelent meg az Isten diplomatája – A 100 éve született Dag Hammarskjöld titkos naplójáról című kötet dr. Békefy Lajos református lelkész, publicista tollából. A könyv áttekinti a politikus életútját, szól családi gyökereiről, lelkiségéről, baráti kapcsolatairól, levelezéséről. Erénye, hogy nemcsak Hammarskjöldről, hanem Hammaskjöldtől is idéz: az olvasó megtalálja benne a politikus Vägmärken (Útjelző) címmel 1963-ban megjelent naplójának 131 gondolatát, imádságait, meditációs anyagát. A szerző ezeket egy zarándokút lelki dokumentumának nevezi.

Az alapos, sok forrásból táplálkozó, ugyanakkor olvasmányos könyv jó hátteret rajzol, további tanulmányozásra ajánlott irodalmat, pontos életrajzi adatokat és érdekes fényképeket is közöl.

A kötet előszavát és ajánlását én írtam; erre a jogot az adta, hogy birtokomban van a Vägmärken 1963-as kiadása. 1969-es svédországi ösztöndíjam után egyházunk sajtóosztálya kiadta a Ma így imádkozzatok című könyvecskét, amely válogatás volt egy modern svéd imakönyvből (Böner i vĺr tid). Ez a svédből fordított imádságoskönyv 1971 és 1973 között három kiadást ért meg. Benne néhány Hammarskjöld-imádság is szerepel. Ettől kezdve többször tartottam ismertető előadást a politikusról, rámutatva a Nathan Söderblommal való kapcsolatára, illetve az Albert Schweitzerrel és Martin Buberrel való levélváltására is. Érdekes élménye életemnek, hogy Lantanában (Florida, USA) egy nemzetközi konferencián 1977-ben több, addig számomra ismeretlen adatot tudtam meg a korábban a világszervezet legmagasabb posztján szolgáló evangélikus testvérünkről, hatalmas munkabírásáról, belső függetlenségéről, különös, magányos természetéről. Mindezekkel az információkkal az ENSZ egyik tisztségviselője, Margaret Statis szolgált, aki akkor már Kurt Waldheim főtitkár munkatársaként dolgozott, és személyesen ismerte Hammarskjöldöt.

A könyvet megjelenése után több alkalommal is bemutatták. Talán az egyik legjelentősebb bemutató a Német Ajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában zajlott október 26-án. Ezen én is jelen lehettem, és a szerző megtisztelt azzal, hogy egy rövid beszámolót – ahogy ő nevezte: vallomást – tarthattam.

Megpróbáltam szerényen szólni, mert ez illik Hammarskjöldhöz, aki még Istenről és Istennel is úgy beszélt, hogy a nevét sem merte kiejteni, noha tudta, hogy élete és szolgálata az övé, aki megszentelte magányát és napi munkáját (Ma így imádkozzatok, 85. oldal). Már a könyvhöz írt ajánlásomat is azzal kezdtem, hogy a szerző merész címet adott a könyvének. A főtitkár ezt sohasem mondta magáról, ennek ellenére a magyar olvasók számára szerencsésen választott cím; hiszen – Kosztolányi Dezső szerint – ami Olaszországban szenzációs, az Magyarországon nagyszerű, Svédországban pedig meglehetősen jó (ganska bra). A megítélés tehát vérmérséklet és nyelvhasználat dolga.

Hammarskjöld páratlanul nagy ember volt, és nagy magányos. Páratlan a hivatása – hiszen az ENSZ-főtitkári posztot egyszerre csak egy ember töltheti be –, és páratlan a diplomaták közötti magányossága. Az egyedüllét (ensamhet) jellemző svéd életérzés. Szenvednek tőle, ugyanakkor szeretik is. Ez hasonló ahhoz, amit a svédek önmagukról is mondanak: a svéd emberek a jéghegyhez hasonlíthatók. Egytized részük látszik, kilenctized részük a víz alatt van elrejtve. Ma a tömegben is átélt magányosság Európára vagy Észak-Amerikára ugyanúgy érvényes…

A magányos Hammarskjöldnek is volt állandó társasága: az öt nyelven beszélő főtitkár állandó szellemi kapcsolatban állt az irodalom, a filozófia, a teológia nagyjaival. Ezért a sok Pascal-, Kierkegaard-, Shakespeare-idézet vagy az orosz szellemi elitre való utalás és a középkori római vagy protestáns misztikusok idézeteinek a közlése.

Hammarskjöld érthetetlen Nathan Söderblom nélkül. Édesapja korai halála miatt a széles látókörű, ökumenikus lelkületű professzor, uppsalai érsek hatása alá került, szinte nevelt fia volt.

Dag Hammarskjöld vándor volt – ahogy a svédek a turistákat nevezik –, és nagy világutazó. Nem szenvedélye, hanem hivatása volt az utazás; járt Moszkvában és Pekingben, Londonban és Párizsban, Kongóban és Latin-Amerikában, Dél-Afrikában és a Távol-Keleten. Szépen ír erről a mai svéd érsek, K. G. Hammar: a nyáron megjelent meditációs könyvében – amelyet Hammarskjöld Vägmärken című könyvének öt témájára szerkesztett – önmagát vándortársának, másutt pedig zarándoktársának nevezi. Kötetének címe: Az út választott téged. Így is ki lehet fejezni ezt a mély értelmű mondatot: nem te választottad utadat. Hammart és Hammarskjöldöt ismerve ez a mondat az ortodox ikonokra is emlékeztet: a szakértők szerint ugyanis nem mi nézzük az ikont, hanem engedjük, hogy az ikon nézzen minket meditációnk során.

Hammarskjöld mélyen gondolkodó ember volt. Sokat foglalkozott néhány Északra jellemző fogalommal: világosság – fény – sötétség, csend a természetben és a belső szobában, áldozat a felületesség helyett, álom és vízió a tények világában, egyszerűség bonyolult környezetünkben, élet és halál mezsgyéje, vándorlás az úton a biztos cél felé… Ezek a fogalmak csak jelzésértékűek, további gondolatainkat indíthatják el.

1969-ben Sigtunában jártam. Két hétig laktam és tanultam az egyik ottani laikusiskolában, de alkalmam volt meglátogatni a szomszédban lévő Sigtuna Stiftelsent, a svéd egyházi értelmiség centrumát is. Az épület megtekintése közben a tanácsterembe is eljutottam. Az egyik falon csak két egyszerű kép függött: Luther és Goethe képe. Az igazgató elmagyarázta, hogy az egyik a reformációt, a másik a humanizmust jelöli. Másként: az egyik az evangélikusságot, a másik az értelmiséget hívja. Hammar érsek ezt így fejezi ki: „Hammarskjöld keresztény világpolgár volt.” Másnap Olof Hartmannt hallgattam a Maria Kyrkában. Néhány szót váltottunk az istentisztelet után. Megemlítettem neki, mit láttam előző nap a tanácsterem falán. Ő hozzáfűzte: még egy harmadik kép is odaillene, valamelyik keresztény misztikusé. Hammarskjöld sokat járt és tanult Sigtunában…

Kívánom, hogy Békefy Lajos Isten diplomatája című könyve sokakra hatással legyen a jövőben – evangélikusokra, reformátusokra, katolikusokra és általában a magyarul olvasni tudó értelmiségiekre egyaránt!

Hafenscher Károly (id.)

::Nyomtatható változat::