Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az idei március idusa kivételes eseménnyel gazdagította a magyar kultúrát. A Petőfi Irodalmi Múzeum az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nyitánya évfordulójának előestéjén, március 14-én vehette át egy evangélikus honvédtiszt, Kozlay Jenő irathagyatékát a szabadságharcos leszármazottainak jóvoltából.

Kozlay Jenő naplóit, emlékiratait és leveleit dédunokája, az Amerikai Egyesült Államokban élő Douglas Kozlay és felesége, a dán származású Janet Kozlay ajándékozta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.

A hagyaték átvételének alkalmából rendezett ünnepségen Kedves Gyula, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató-helyettese ismertette Kozlay Jenő életútját, Kovács Krisztián színművész pedig részleteket olvasott fel a naplóból. Ezt követően E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszönetet mondott az adományozóknak, Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára pedig Pro Cultura Hungarica emlékplakettet nyújtott át számukra.

Kozlay Jenő a családi emlékezet szerint 1825-ben vagy 1826-ban született Jászladányban, evangélikus családban. Gyermekkorát Acsán töltötte. Huszonkét vagy huszonhárom évesen Pesten volt joghallgató. A haza hívó szavára ő is beállt honvédnek. 1849 januárjában Asbóth Lajos debreceni térparancsnok őrnagy „hadírnoka” lett, majd február 1-jén Mészáros Lázár, a Honvédelmi Bizottmány tagja hadnagyi rangban a tartalék sereg „segédpénztárnokává” nevezte ki. Részt vett a dicsőséges tavaszi hadjáratban az Asbóth-hadosztály, majd a II. hadtest hadipénztári tisztjeként. Hadtestével együtt június végén Komáromba helyezték. 1849. július 28-án Klapka tábornok számfeletti főhadnaggyá nevezte ki. Szeptember 22-én a 25. honvédzászlóalj élelmező tisztje lett.

Komárom várának legendássá vált hősies védelme után Klapka György a győztesnek kijáró fegyverletételi szerződést kötött 1849 októberében. A fegyverletétel egyik feltételeként kapott menlevéllel Kozlay Jenő katonatársaival együtt elhagyta az országot.

1. februárjában érkezett New Yorkba. Nevét ekkor Eugene Arthur Kozlayra változtatta. Hamarosan New Orleansba utazott, itt megtanult angolul. 1851-ben tért vissza New Yorkba; 1855-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Később a New York-i vámhivatalnál dolgozott, majd jogászként működött.

A polgárháború idején New Yorkban a 45. önkéntes gyalogezred egyik szervezője volt, 1864-től ezredesként vezette az ezredet. A polgárháború végeztével, 1866-tól ismét a New York-i vámhivatalnál dolgozott, amíg csak 1869-ben politikai okokból el nem bocsátották az állásából.

Ezután Brooklyn város önkormányzatánál műszaki rajzolóként, földmérőként, térképkészítőként állt alkalmazásban. New Yorkban és Brooklynban is igen tevékeny volt a helyi politikai életben. 1879-ben elbocsátották Brooklyn önkormányzatából is, ezért 1880 és 1883 között a Coney Island Szállítási Társaságnál, utóbb a Brooklyni Magasvasút Társaságnál dolgozott főmérnökként.

1. április 1-jén halt meg Brooklynban. Az Evergreen temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékművét katonasírként gondozzák, ünnepnapokon kitűzik rá az amerikai zászlót. (Illő volna, ha ilyenkor és a magyar nemzeti ünnepek alkalmából a két nép közös hősének sírjára kitűznék a magyar zászlót is.)

A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára vezetőjének, Varga Katalinnak a tervei szerint a most kapott érdekes és értékes irategyüttes egy éven belül – forráskiadvány formájában – kötetben is megjelenik. A kiadáshoz a hagyaték jelentőségét szintén méltató Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta fel a hivatal anyagi segítségét a március 14-i ünnepségen.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::