Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A hazai kereszténység történetében sok esetben kis települések is igen nagy fontossággal bírnak. Ennek tipikus példája a Dunához közeli, 2200 lakosú Bács-Kiskun megyei település, Apostag.

Már önmagában az is sokatmondó, hogy a községben mind a négy történelmi egyház temploma-imaháza megtalálható: a katolikus istenháza 1777-ben emeltetett, református temploma 1806-ban épült, a második világháborút követően gazdátlanná vált zsinagóga 1820 körül készült el, evangélikus temploma pedig 1827-es építésű.

A település keresztény gyökerei azonban ennél sokkal régebbre, több mint ezer esztendőre nyúlnak vissza. A közvélekedés szerint hazánkban a kereszténység megjelenése, a keresztény egyházszervezet létrehozása a Szent István-i állam megalapításához kapcsolódik. Kevésbé ismert azonban az a tény, hogy a krisztusi vallás százötven esztendővel korábban a szláv hittérítők (Cirill és Metód), az államalapítás előtt ötven évvel pedig a bizánci egyház befolyása révén, többek között Bulcsú horka és Tormás, Árpád vezér dédunokája, illetve Géza fejedelem feleségének, Saroltnak az apja, az erdélyi Gyula megkeresztelkedése révén gyökeret vert a magyarság körében. Az eleink között végzett térítésnek hivatalos megbízottja is volt a lánglelkű Hierotheos missziós püspök személyében.

Az első magyarországi keresztény templomok is ebben az időszakban emeltettek. Így 950 és 955 között épült fel az apostagi tizenkét szögű rotunda, vagyis centrális elrendezésű templom. A görög rítusú, román stílusú körtemplom falfülkéiben a tizenkét apostol szobra állt.

A tízméteres belső átmérőjű istenháza 1318-ban országos jelentőségre is szert tett, mivel az érsekek, püspökök, a befolyásos gyülekezetek papjai itt tartották az egyházi zsinatot, melyen a Károly Róbert által összehívott országgyűlésen a király ellenében képviselendő politikáról tárgyaltak.

Az épület nyolc és fél évszázadon át szolgálta a keresztény híveket. A reformáció időszakától, majd a török kiűzését követő újratelepítések után a református hívek használták hitéleti célokra. Sorsa 1805-ben pecsételődött meg, amikor az akkori új kálvinista lelkész megelégelte az épület állaga megkövetelte folyamatos javítgatást, és elbontatta. Alapjaira, illetve anyagainak – köztük görög feliratú köveinek – felhasználásával épült 1806-ban az említett, ma is álló református templom.

Az új épület megtartotta a rotunda középkorban csillagászati módszerekkel kijelölt, kis pontatlansággal keletre néző irányát (Keszthelyi Sándor és Sragner Márta mérése alapján).

A templom mellett a millennium évében, 2000-ben a rotunda szerkezetét idéző rekonstruált bizánci templomalapot emeltek emlékhelyként és turisztikai látványosságként (képünkön).

Rezsabek Nándor

::Nyomtatható változat::