Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Talán már köztudomású, hogy egyházunk az istentiszteleti élet megújításán fáradozik, azzal a reménységgel, hogy 2005 ádventjének első vasárnapján az oltárra teheti, a lelkészek és gyülekezeti tagjaink kezébe adhatja az istentisztelet megújított rendjét.

Ez a dátum nem változtathatatlan, nem valamiféle „vészhelyzet” diktálja, hanem a tíz éve dolgozó Agenda-szerkesztő és Liturgiai Bizottság munkáját sarkallja, és a gyülekezetek tájékoztatását sürgeti. Hevenyészetten összehordott liturgikus szöveganyag méltatlan lenne az istentisztelet jelentőségéhez, a meglepetésszerű bevezetés pedig szeretetlenséget jelentene egyházunk gyülekezetei irányában. Hogy mindez elkerülhető legyen, pár éve próbafüzet jelent meg „Virágvasárnapi istentiszteleti rend – széleskörű megbeszélésre” címmel. Nem végleges anyagról, rendről volt szó, hanem néhány felkért gyülekezettől vártuk a kipróbálást. Viszont a megbeszélést széleskörűnek szántuk. Ehhez kívánt alkalmat nyújtani néhány országos „próba-istentisztelet” is. Ismerkedhettünk a tervezett renddel a 2003 nyarán Székesfehérváron tartott Országos Evangélikus Talál-kozón, és – a rendkívüli alkalomhoz igazodva – a Déli Egy-házkerület püspökének békéscsabai beiktatásán. Tíz gyülekezetünk pedig 2003 ádventjén, illetve 2004 elején kezdte/kezdi valódi istentiszteleten az ismerkedést a tervezett renddel. Mindezek az alkalmak, beleszámítva a legnépesebbeket is, nem alakítottak ki olyan közvéleményt, amely mértékadóan jelezné egyházunk népének állásfoglalását az istentiszteleti reform tekintetében. A jelenlévők zöme először találko-zott a tervezett renddel, eljuthatott az először látott liturgikus szöveg készséges együttimádkozásáig, de talán azóta sem késztette senki és semmi, hogy alaposan és türelmesen foglalkozzék a renddel és szövegével, még ha birtokában is van annak. Az elmúlt év utolsó negyedében erősödő lelkészi és gyülekezeti érdeklődés nem feledtetheti azt a sokéves kö-zönyt, amellyel országos és területi, egyházmegyei és gyüle-kezeti, felnőtt és ifjúsági konferenciák programjai mentek el a kérdés mellett, noha még mindig az istentisztelet gyűjti össze egy-egy gyülekezet legnépesebb csoportját. A viszonylag gyér visszajelzések viszont arról árulkodnak, hogy valami pontosan meg nem határozott gyanú, félelem vagy akár vád jelentkezik a reformmal kapcsolatban, amit nagyjából ezzel a kérdéssel lehetne összefoglalni: Rekatolizálunk, újra katolikusok lesznek az evangélikusok? Az evangélikus „családon belüli” gyanú, félelem vagy vád különös módon fogalmazódott meg egy, a testvérfeleke-zet lelkészeivel közösen tartott lelkészgyűlésen: „Az evangé-likusok már csak ilyenek. Mindig a többséghez dörgölőznek. Dunántúlon a katolikusokhoz, Tiszántúlon a reformátusok-hoz.” A belül és kívül gyanúja még izgalmasabbá teszi a kérdést: Más felekezetek vonzása vagy taszítása határozná meg az istentiszteleti reformot? Máshová kell nyúlnunk, vagy a saját örökségünkből telik az istentisztelet rendjének reformjához? Nem először találkoztunk ezzel a gyanúval vagy váddal, és nem először kell választ találnunk arra a kérdésre, hogy rekatolizálunk, vagy az örökségünket vesszük birtokba. Nyolcéves voltam, amikor 1936 ádventjén az egész magyarországi evangélikus egyházban használatos lett az ún. „énekverses rend”. Ezt is „katolikus”-nak minősítették sokan. Szülőfalumban csak évek múltán vethetett keresztet az áldásnál a gyülekezetre lelkészünk, mert az akkori presbitérium kivonulással fenyegetőzött… Tíz éve voltam már lelkész, amikor 1963-ban Prőhle Kár-oly teológiai tanár szerkesztésében új Agenda került egyházunk istentiszteleti életének szolgálatába. Visszaállította az úrvacsora ünneplésének rendjét, szervesen beleépítve azt az istentisztelet egészébe, hogy csak a legfontosabbat említsük. Az egyes rendek előtt pedig olyan teológiai alapozást nyújtott bevezetéseiben, amelyekből – egyházunkban először – egybeállt az evangélikus liturgika. De mielőtt még általánosan ismertté lehetett volna ez az Agenda, „katolizáló tendenciákkal” vádolva valóságosan feljelentették. A „feljelentés” egyházi folyóiratban történt, igazában azonban azoknak a pártállambeli szerveknek szólt, akik ezt a vádat nem teológiai, hanem egyházpolitikai minősítésként értették. Csak úgy jelenhetett meg ez az Agenda, hogy az általánosnak szánt istentiszteleti rend utolsónak, valósággal a függelékbe került. Az 1986 ádventjére megjelent javított kiadást nem követte a szokásos vád, mert továbbra is a függelékben maradt az általánosnak szánt rend. Mi, lelkészek pedig nem sokat tettünk, hogy ha kis lépésekben is, éljünk a rejtőzködő gazdagság megismertetésével. A tervezett új istentiszteleti rend számára alapvető fontosságú az említett Agenda. Minden értékét felhasználva építkezik tovább, istentiszteletünk remélt új rendje. A következőkben a „katolizálás” gyanújával vagy vádjával nem védekező álláspontból foglalkozunk, hanem igyeke-zünk bemutatni, milyen biblikus, egyetemes keresztény és sajátosan evangélikus örökséget őriz és vesz birtokba tervezett liturgiánk.

Fehér Károly (nyug. evang. lelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata

::Nyomtatható változat::