Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 10 - Van okunk az örömre?

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Van okunk az örömre?

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!” (Fil 4,4-7)

Hulló falevelek őszi pompájában a mulandóság fájdalma szorítja össze szívünket. Míg a reggelek dermesztő köddel borítják a mezőt, közeli és távoli hírek a szenvedés árnyékával ülik meg mindennapjainkat. A metsző szél csontunkig hatol, a bizonytalanság s a magány félelmét súgja. „Örüljetek mindenkor!” Szép szavak? Vagy használható útmutatás, valódi biztatás e mondat? A „be happy” (Légy boldog!) szlogen felszínes látszatjókedve köszönt ránk Pál leveléből is?! Ki veheti komolyan? Ma már a kirakatokból sem mosolyognak ránk a próbababák, igaz, mélabújuk is divatjamúlt. Újabban fejük sincs. Ez a legbiztosabb megoldás: a reklámboldogság hazugsága nem fáj, de a vásárlókedv talán mégis megmarad. Fej nélküli baba nem szembesít lelkünk titkaival. De örülni? Mostanában nem nagyon van minek! – halljuk, s lassan magunk is kimondjuk a szomorú diagnózist. „Örüljetek az Úrban mindenkor!” Nem az ítéletes próféciák ideje jött ma el? Nem kegyes hazugság a boldogságról szólni? Vagy magánügy, hiszen ha valahol, talán a magánéletben csurran-cseppen még némi boldogság… „Örüljetek…!” A keresztyén misszió első századának siker-történetébe még beleillik a felszólítás, de mára lehet, hogy csak szép emlék, legfeljebb szépirodalom. A nosztalgia mosolyával félretennénk a Könyvet, de megjelenik előttünk Pál alakja. Az alacsony, kopaszodó, mégis izmos és „kegyelemtől sugárzó tekintetű” rab, amint – a kor szokása szerint – ég felé terjesztett karokkal ad hálát, s könyörög az Úrhoz. A Filippibe küldött levél örömtől zengő sorait az apostol ugyanis fogságban írja. S ha más nem, hát ez a tény valódi súlyt ad szavának: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! …mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt!” Élete sötét napjaiban Krisztusra tekintve, az ő szenvedésének, halálának és feltámadásának valóságában, az Atya szeretetének egyszer s mindenkorra adott bizonyosságában bontogatja Pál az öröm ajándékát. Mert Isten békessége, mely minden értelmet, logikát, reális helyzetelemzést és jókedvmenedzsmentet meghalad, megőrzi, megerősíti szívét és gondolatait a Krisztus Jézusban. Átöleli Isten kegyelme, s ő boldogan simul bele az ölelésbe. Tízéves hittanos lányka magyarázta: „Azért imádkoztak régen kitárt karokkal, mert megölelték az Istent, úgy, ahogyan mi a szüleinket, ha értünk jönnek!” Látjuk a gyermek mosolyát, halljuk ujjongó kaca-ját, amint szalad a rég nem látott szülő elé. Látjuk a tékozló fiút is, halljuk apja ölelé-sébe fúló szavát. Ézsau és Jákób könnyes testvéri csókját. Kezdjük érteni Urunk üzenetét. Aki „csendesen és váratlanul” átölel. „Nem harsonával, hanem…néma, igaz öleléssel”. Nem „szép, tüzes nappa-lon, de háborús éjjel”. (Ady, Az ÚR érke-zése) Mi is imádkozni kezdünk. Isten öle-lésében hálával könyörgünk. Lassan a fájdalom is próbává szelídül, a krízis a békesség ígéretét rejti, s a kísértést legyőzni is megerősödünk. Nem kapaszkodunk, hanem megnyugszunk mennyei Atyánk hatalmas, erős karjában. Letesszük félelmeinket, kishitű aggódásunkat, bűneinket, és megbékélünk végre önmagunkkal is. Isten gyermekei egymás igaz testvéreiként szembesülünk a küzdelmekkel, a fájdalmakkal, az örömökkel, a világ, egymás és saját életünk hullámverésével s a mentő szeretet már itt és most ajándékul kapott, élhető és gyakorolható ölelésével. Békét nyerünk, és valóban örülhetünk, hálát adhatunk! Mert életre kel, és áldássá lesz a több ezer éves zarándokének: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké.” (Zsolt 125,1-2)

Vincze Katalin (líceumi lelkész, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster