Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 2 - Evangélikus dogmatika dióhéjban3.

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Evangélikus dogmatika dióhéjban3.

Az egyház hitvallásai és teológiája

A Názáreti Jézus, Isten Fia, földi élete és tanítása, kereszthalála és feltámadása teljessé és befejezetté tette Isten kinyilatkoztatását földi világunkban. Az azóta eltelt kétezer esztendő ennek a kinyilatkoztatásnak, Isten igéjének a küzdelmes útja a világtörténelemben. Kezdetben a Szentföldön, majd Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában, Európában, végül pedig az újkor idején mind az öt világrészen.

Isten igéjének ezt a történelmi útját két évezreden keresztül két ellentétes irányú folyamat kísérte. Egyfelől a Szentírás hatalmas, végtelenül gazdag és sokszínű igei üzenetének minél rövidebb összefoglalása. Így keletkeztek sorban egymás után az egyház hitvallásai. A legősibb és legrövidebb egyházi hitvallásunk mindössze két szó: „Jézus az Úr!” Az Újszövetség eredeti görög nyelvén: „Kyrios Jesous!” (Vö. Róm 10,9, 1Kor 12,3) Azt is mondhatnánk kissé merészen: ez a Szentírás teljes tartalma két szóban! Ezért a két szóért akkor sok ezer vértanú halt meg börtönökben és a cirkuszok véres porondjain. Mert a „Kyrios” megnevezés egyedül a római császárt illette meg. Megtagadásáért pedig a halál járt. Ez az „ős-hitvallás”, amelyre elsősorban a keresztség szentségével kapcsolatban volt szükség, bővült ki fokozatosan az első gyülekezetekben a két-, majd háromtagú Apostoli Hitvallássá (1Kor 8,6, Ef 4,4-6 stb). Ma is Istennel és egymással összekötő, közös kincsünk a világ minden nyelvén, minden egyházában! De másfelől már a keresztyénség első évszázadaiban megindult egy ezzel ellentétes irányú folyamat is az egyházban: az egyház teológiájának a fokozatos kibontakozása. Kikerülhetetlenül szükség volt a Szentírás teljes igei üzenetének, kinyilatkoztatott igazságainak a minél gazdagabb, minél teljesebb föltárására: a teológia tudományának egyre magasabb szintű kifejtésére. Mégpedig nemcsak az igehirdetés teljessége, hanem a Krisztus-hit és a Szentháromság-hit ellen egyre sokasodó pogány vagy filozófiai támadások miatt is! A teológia szüntelenül a „védőfalat” építette és építi ma is a Szentírás igéje tisztaságának és teljességének a megőrzéséért! Ezért és így alakultak ki a Kr. u. 4-6. században először a Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás (381), később pedig az Athanasiusról nevezett Hitvallás (5. vagy 6. század) a Szentháromság titkáról. Ezek a hitvallások kétezer éve az egész világkereszténység együtt vallott, közös kincsei, egységünk alapjai Krisztus-hitünkben! A legmélyebb hitű tudós egyházatyák sem tudták azonban - mint Augustinus vagy mások - megakadályozni teljesen az Isten igéjével szembeszálló idegen, pogány vagy filozófiai tévtanok jelentkezését az ókori egyházban. Ezek a belső teológiai viták, de talán még inkább a két akkori egyházi központ, Konstantinápoly és Róma hatalmi harcai a vezetésért, okozták végül is a szakítást a görög nyelvű Kelet ortodox egyháza és a latin nyelvű, Róma-vezette nyugati egyház között (1054). Míg a Kelet ortodox egyháza a középkorban is megőrizte végső egységét, a Nyugat Róma-vezette középkori egyházéban egyfelől az erős görög filozófiai hatások, másfelől a babonás-kegyetlen boszorkányégetések és véres eretneküldözések súlyos egyházszakadáshoz vezettek. Az újkor kezdetén Nyugat Róma-vezette egyházában elindult útjára a reformáció (a latin szó azt jelenti: re-formálás, visszatérés a kezdetekhez). Nem eretnek-mozgalom volt ez, hanem egy mélyen hívő, Szentírás-kutató tudós, fiatal Ágoston-rendi szerzetes volt az első elindítója Németországban: Luther Márton. Az „evangélikus” egyházi reformáció alapvető hitvallási iratai - az Ágostai Hitvallástól Luther Kis és Nagy Kátéján át a reformációt teológiailag a legrészletesebben indokló Egyezségi Iratig - nem valamiféle „hitújítást” jelentenek, hanem a teljes Szentírás igéjéhez, Krisztus evangéliumához való visszatérést követelik. Az eredmény - mint ismerjük - a „hitújítók”, elsősorban Luther és követőinek kiátkozása volt Trientben, a pápai zsinaton (1545-1563), majd a véres vallásháborúk és üldözések Európában. A krisztusi szeretet élése és hirdetése helyett a vallásháborúk és vallásüldözések is kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a francia „felvilágosodás” forradalma (1789) és az emberi értelem Isten trónjára emelésének vakmerő kísérlete után Európában hatalmasan előretört a materialista, ember-központú gondolkodás. A tudományok művelése ugyan valóban bámulatos külső (technikai) fejlődést hozott. De Isten, az egyén fölött álló erkölcsi törvény és a szeretet megtagadása a legutolsó száz évben ugyanakkor végzetes romlást hozott magával ebben az ember-központú, „szép új világban”. Két világpusztító, rettenetes világháborút. Két, milliókat gyilkoló, kegyetlen és vallásüldöző diktatúrát. Csodálatos földi világunk kettészakadását a jómódú Északra és az éhező, nyomorúságba taszított Délre. Az emberiség jövőjét pedig ezzel együtt a klíma-változás, a természet pusztulásának végzetes következményei fenyegetik. Ide jutottunk egy ember-központú világban! Mély belső bizonyossággal valljuk, hogy ebben a félelmetes világ-válságban Isten őrző, megbocsátó és újjáteremtő szeretete, Jézus Krisztus az egyedüli reménységünk! A világ egyházainak reményt keltő ökumenikus összefogása. A hit és szeretet küzdelme a Gonosz minden kísértése, támadása ellen: önmagunkban, a családban, a társadalom életében és a népek világában. A teológia tudományának mind a négy ága kell, hogy ezt a célt szolgálja. A Szentírás-tudomány a Biblia könyvei és egyes igehelyei üzenetének feltárásával. Az egyháztörténeti teológia az egyház múltjának igaz, egyéni sérelmeken túl teljes és elfogulatlan feltárásával. A rendszeres-teológia: a dogmatika és az etika a teljes Szentírás összefüggő egésze mai kérdéseinkre adott válaszaival. És a gyakorlati teológia az egyház ige- és szeretet-szolgálatának széles területein. Ez a mi ajándékunk és föladatunk Krisztustól, az egyház Urától, ebben a mi mai, végzetes veszélyek szakadékainak peremén tántorgó világunkban!

(Folytatjuk: A Teremtő és a teremtett világ)

Dr. Nagy Gyula (nyug. evang. püspök, Budapest)


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster