Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

„Ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,10-11)

Amint a kipattanó szikra hatalmas lángot gyújthat, amely lobogó tűzként terjed tovább, úgy fakaszthat bennünk egy-egy emberi szó szempillantás alatt lelkesedést vagy haragot. Talán csak egy rövid mondat volt, amit gyerekkoromban hallottam a bumerángról: „Ez egy olyan fadarab, amit ha elhajítanak, visszaröppen.” Ennyi kellett csak. A fantázia megmozdult, és kerestem a visszaröpülő fadarabot. Unos-untalan hajigáltam a különböző méretű és alakú botokat, hátha egyszer… Nem találtam, és készíteni sem sikerült a kitűzött célnak megfelelőt. Alábbhagyott, végül elmúlt a lelkesedés. Isten üzenete a kiáradó és visszatérő igéről, a lehulló esőről és hóról újra felidézte bennem a fenti, régen feledésbe merült eseménysort. Ma már tudom, ha értő kezek készítik, és hajítják el, valóban visszatér a bumeráng. Ausztráliában és India egyes részein játékként használják, néha vadászatra is. Csak ez utóbbi esetben, ha célt ér, sebet üt, nem tér vissza ahhoz, aki eldobta. Tudjuk, hogy Isten nem cselekszik vaktában. A teremtett világnak törvényt adott, amely nagy egésszé kapcsolja össze az egyes teremtményeket. Rendet és medret ad a történéseknek. Ehhez a rendhez tartozik az eső és a hó, amely nemcsak a növényeket táplálja, és fakaszt bennük új életet, hanem alapot ad annak az évenként újjászülető bizalomnak és reménynek, amely átjárja mindazok szívét, akik földjükön gazdálkodnak, vetnek és ültetnek. Jó rend ez, megbízható, jó akaratból származó, amelyet nekünk is őriznünk kell. Isten gondoskodása nemcsak a természetben nyilvánul meg. Igéjében újra és újra keres, szólít minket. Nem egyszerűen a fejek fölött elzúgó szavak ezek, amelyek célt tévesztve visszatérnek gazdájukhoz. Isten szavának célja van, a mi szívünk. Azonban ha eltalál, nem egyszerűen csak sebet ejt, hanem csodálatos módon gyógyulást, életünk gyökeres változását is hozza. Amint az eső és a hó megpuhítja és termővé teszi a földet, úgy ad erőt Isten igéje életünknek, hogy láthatóvá váljék az ő akarata rajtunk. Nem tréfadolog ez, nem játék, amit az Atya űz velünk. Ő minden módon próbál elérni bennünket. Tőle eltávolodott életünket igyekszik újra megtisztító jelenlétébe vonni. Mindezt nagyon elszántan teszi. Szeretete nem ismer gátakat, kegyelme nem tűr megalkuvást. Ha kellett, hát engedte azt, aki a legdrágább volt neki, Jézust, hogy erővel és erőtlenségében egyaránt az Atya tűrő, visszaváró szeretetét hirdesse az embereknek. Ennyire fontosak vagyunk mi neki, Fiát is halálosan távolra engedi, hogy bennünket elérjen, megszólítson és életre hívjon. Isten akarata az elmúlt ezredévek során sem változott, elszántsága nem hagyott alább, igéjében keres bennünket, szeretetét és életújító kegyelmét kínálja nekünk. Szavai pedig nem hiábavalók, elérik célját. Amint a kipattanó szikra hatalmas lángot gyújthat, amely lobogó tűzként terjed tovább, úgy teremthet bennünk Isten igéje új életet.

Süller Zsolt (evang. segédlelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::