Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Töviskoronás kereszt a mencshelyi gyülekezeti terem falán

„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” – Kol 2,14

Ebben az esztendőben egész március hónapban a böjti úton járunk. Ahogyan telnek napjai, hetei, egyre közelebb kerülünk az emberi értelemmel felfoghatatlan, önfeláldozó krisztusi szeretet megünnepléséhez, a megváltás csodáját hirdető nagypénteki passióhoz. Eljutunk majd oda, ahol nincs helye az emberi igyekezetnek, erőfeszítésnek, mert ott csak egy ember, az Isten-ember harcol szenvedésével az egész világért. Elérkezünk oda, ahol mi semmit nem adhatunk, csak kaphatunk. Az odáig vezető böjti út azonban nem egyszer vallásos rutinná, a lélekre, hitre szánt idő kiemelt alkalmává, a keresztyén hagyomány puszta megtartásává válik. Vegyük észre, hogy ennél sokkal gazdagabbak ezek a napok: ez az idő évről évre visszatérő lehetőség, amely megláttatja velünk, miért is állunk koldusként Krisztus keresztje körül, és igazi böjtöt tartó, megüresített lelkünk bol-dogan fogadja a fölemelő isteni szeretet örömhírét. Egyikünk sem szereti azt, ha a tartozások, adósságok sokáig kísérnek bennünket. Megpróbáljuk minél előbb rendezni azokat, törekszünk arra, hogy törlesztéseinkkel tiszta lapot nyissunk magunknak. Ez nemcsak anyagi termé-szetű ügyeinkkel van így, hanem embe-ri kapcsolatainkban is. Egy kifizetett tartozás lezárhat ügyeket, de vajon meggondolatlanul kimondott szavaink, elhamarkodott, bántó tetteink, hitünk minden lázadása nyom nélküli marad? Életünk napról napra kapott új lehetőségei nem tartják-e tükörként a mi töredékes hitünk és szeretetünk elé Isten végtelen türelmét? Érezzük, hogy adósok vagyunk, és ha az, akinek tartozunk, nem engedné el azt a tartozást, elhordozhatatlan tömeggé növekedne minden bűnünk. De ő elengedte. Nem azért, mert már eleget tettünk, hanem azért, mert soha nem tudnánk törleszteni, és így félelemmé, kétségbeeséssé válna életünk, amit ajándékként, áldásként kaptunk. Ezért valljuk az apostollal együtt, hogy Isten távolította el az útból az akadályt. Az ember eleve leomlásra ítélt, ingatag Bábel-tornyainak tetejéről hol gőgös önelégültséggel, hol az el nem ért cél miatti tanácstalansággal néz körül, de nem látja azt, akit el akart érni. Vissza kell menni a földszintre egy hiábavaló építkezés, egy újabb kudarc élményével. Istennek kellett megmutatnia magát, és ő megtette. Toronyépítést, válasz nélküli égbené-zést vagy a valóságtól való menekülést megelőzve Krisztusban odalépett az emberhez, és megszólította: Jöjj, és kövess engem, mert már nincs akadály az úton, hiszen én vagyok az út. Az ige utolsó szavai arra a helyre mutatnak, ahol mindez megtörtént, ahol drága árat fizetett ezért: kínt, gyötrel-mes halált, a kárhozat mélységét kellett elszenvednie. Nem kérdezte, hogy kérjük-e. Nem kérdezte, hogy mi olyat tettünk, amivel rá tudjuk venni erre az áldozatra. Így mutatta meg mindenki számára, hogy milyen az, amikor a szeretet megjelenésében Isten tökéletessége nyilvánul meg. Személyválogatás és feltétel nélkül a hazatalálás egyetlen lehetőségét teremtette meg az egész világnak: egykor élőknek, nekünk és az utánunk jövőknek egyaránt. Márciusban böjti úton járunk, ami Krisztus keresztjéhez vezet bennünket. A napok, a hetek múltával az egyházi esztendő rendje szerint szükségképpen nagypéntekhez érkezünk, de a napok és a hetek ne csak az évről évre visszatérő időszakot jelezzék. Tegyenek bátorrá elismerni adósságainkat, gyengeségeinket, tehetetlenségünket, tegyenek bátorrá mindent letéve koldusként odaállni a leggazdagabb Úr elé. Higgyük szívünk teljes bizalmával: ő a nincsteleneket várja, hogy meggazdagítsa, és ünneplő ruhába öltöztesse őket.

Ördög Endre (evang. esperes, Bakonyszentlászló)

Regionális hozzárendelés: Bakonyszentlászlói Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::