|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 3
- BÖJT 2. VASÁRNAPJA - REMINISCERE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
BÖJT 2. VASÁRNAPJA - REMINISCERE
„Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Rm 5,8)
Pál a Rómában élő gyülekezetnek levelet ír, hogy bemutatkozzék és támogatást kérjen. Bejelenti, hogy Rómába látogat. Innen szeretne Hispániába elindulni. A jó hírt akarja ott is továbbadni, hogy Isten emberré lett, hogy Jézus a Krisztus a megváltó, a bűnökből szabadító. Ez az igazság vezérli, élteti, mozgatja. Ez ad számára erőt, hogy útját járja. Istennek ez a szeretete számára nem csak hitigazság, hanem meggyőződés. Damaszkusz előtt találkozott a feltámadott Úrral. Jézus mutatta meg neki az új utat, amelyen járhat. Megtapasz-talta erejét, amikor beteg volt, amikor fogságban volt. Meglátta azoknál az embereknél is, akiket a Jézus Krisztusba vetett feltétlen bizalom megragadott. Megélte Isten csodálatos munkáját az új gyülekezetekben. Meggyőződéssel hirdette, hogy Isten nem az ember társadalmi helyzetét, tekintélyét veszi figyelembe, nem is a származását. Isten nem személyválogató. Az ő népéhez bárki tartozhat.
Páltól van mit tanulnunk. Mindenekelőtt a hálaadást azért, amit mi is megtapasztalhattunk életünkben: Isten szeretetét. És azért, hogy újra és újra megvallhatjuk és megélhetjük: ez a szeretet ajándék. Kegyelem. Ezért a szeretetért nekünk semmit nem kell tennünk. Ezt nem lehet kiérdemelnünk.
Bűnösök vagyunk. Bűnös vagyok. Ezt a vallomást nem valamiféle keresztyén szerénység mondatja velünk. Ebből a vallomásból nem az következik, hogy ezentúl búbánatos arccal, lehajtott fejjel kéne járnunk, „életünk keserves útján”. Az önostorozás, önvád semmit sem ér. Bűnös vagyok, de mert Jézus meghalt bűneim miatt, Isten megkegyelmezett. Isten és embertársaim szeretetét kiérdemelnem lehetetlen. Nem kell előfeltételeket teljesítenem, utólag áldozatot bemutatnom sem. Isten megbocsátó szeretetéből élek, és ez a szeretet hozza rendbe emberi kapcsolataimat is. Ez ajándék. Amit ajándékba kapok, azért nem én fizetek. Ezt a hírt hitelt érdemlően csak akkor adhatjuk tovább, ha hisszük bűneink bocsánatát, személyes megváltottságunkat. És akkor nemcsak fülek lesznek készek a jó hír hallására, hanem szívek is annak befogadására.
Alpár Gejza (nyug. evang. lelkész, Sopron)
Regionális hozzárendelés:
Soproni Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
