Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Földi világunk az ember bűnbeesése, Isten akarata ellen lázadása óta az erkölcsi rossznak, a szenvedésnek és a halálnak a világa lett. Az ateizmus, az ember központú gondolkodás és élet elburjánzása után, főleg a 20. században, már az emberek százmilliói pusztultak el nyomorultul a két világháborúban, két atombomba tűzviharában, majd két ideológiai diktatúra koncentrációs táboraiban.

A keresztény hitnek, Krisztus követésének pedig több vértanúja volt az elmúlt száz évben, mint a Római Birodalom véres keresztényüldözéseinek négyszáz évében együttvéve. Ma, a harmadik évezred kezdetén odáig jutottunk, hogy a társadalmakban az erkölcsi értékek egyre inkább háttérbe szorulnak. A jó és az igaz élet nem követendő példa többé. A modern tömegkommunikáció médiumaiban, a sajtóban, rádióban és televízióban a jó hír nem „hír” többé, hanem a gonoszság, a bűn szennye az érdekes és árasztja el azokat, megrontva gyermekeinket és a családok életét. Az embervilág és a modern ember kíméletlen, végtelen önzése pedig nemcsak a személyes életet, az emberi közösségek életét teszi tönkre, hanem végső pusztulással fenyegeti Isten csodálatos egész földi, élő és élettelen világát, együtt magával az emberiséggel ezen a „kék bolygón”, a mérhetetlen világ-mindenségben. Ezekkel a kétségbeejtő jelenségekkel, tényekkel és egész mai világunkat elárasztó, mérhetetlen sok „rossz hírrel”, a gonoszság, a szenvedés és a halál erőinek tombolásával áll ma szüntelen küzdelemben a hívő ember és a világegyház, a világ kereszténység. Ezt a küzdelmet azonban – a világtól különbözően – nem terrorizmussal, bom-bákkal és öldöklő fegyverekkel vívja Krisztus követője és Isten népe a földi világban. Hanem azzal, hogy hirdeti és életével is tanúsítja a legnagyobb „jó hírt”: Jézus Krisztus evangéliumát. Mi ez a reá bízott, újjáteremtő és életadó evangélium, Krisztus evangéliuma? Erről próbálunk meg szólni röviden a következőkben. Az evangélium szó – eredeti alakjában „euangelion” – az ó-görög nyelv egyik ritkán használt szava volt. Azt jelentette: eu-angelion, jó hír, örvendetes hír. De nem akármilyen jó hír! Hanem a görög-római világbirodalom új császárának a trónra lépését bejelentő, rendkívüli híradás, amelyet abban a korban hírnökök ezrei vittek szét a birodalom minden távoli sarkába is. Tehát igazán fontos hír volt mindenkinek. Az Újszövetség kétezer éves, eredetileg görög nyelvű evangéliumaiban és apostoli leveleiben azonban ez a ritka görög szó még ennél is csodálatosabb színt és ragyogást kapott. Az „euangelion” a Szentírásban Isten Fia, a Názáreti Jézus megszületését és bűntől-haláltól megszabadító királyi ural-mának a kezdetét adja hírül földi világunk-ban. Ennek a Királynak, Megváltónak és Szabadítónak a földi bölcsője ugyan csak egy istálló szegényes jászla a távoli Betlehemben. Későbbi koronája csak egy véres töviskoszorú. Trónusa pedig a leggyötrel-mesebb halált hozó keresztfa a Golgota hegyén. Követőinek, népének a sorsa is sokszor csak a szenvedés, a megaláztatás és a vértanúhalál. De minden külső látszat ellenére születése mégis az egész világtör-ténelmet megfordító, legjobb hírt hozta el ebbe a mi meggyötört, bűntől megrontott, halálos földi világunkba. Az igazi „jó hírt”, az evangéliumot kétezer évvel ezelőtt, az „idők teljességében”. Az első fontos kérdésünk itt: mi ennek az evangéliumnak, ennek a csodálatos jó hírnek a tartalma közelebbről? Isten igéjé-nek, magának Jézusnak a válasza: három, felfoghatatlanul nagy kegyelmi ajándéka Istennek. Az első: Isten elleni, egyre növek-vő vétkes adósságunk megbocsátó eltörlése a golgotai keresztfán mindazoknak, akik teljes bűnbánattal és bízó hittel visszatérnek Istenhez, Krisztushoz. Mert a Názáreti Jézusnak, Isten Fiának, a bűntelen Igaznak a halála a keresztfán a mi bűneink, vétkeink büntetésének a magára vétele engesztelő halál, Isten megbocsátó szeretetének a megtérő bűnös felé fordulása. A második nagy ajándék: Jézus ezzel megszabadít a bűnnek, az Isten akarata elleni önző lázadásnak minden végzetes következményétől: a lelki haláltól már itt a földi életben Isten nélkül, a testi halál félelmétől és büntetésétől a rövid földi élet végén, végül az örök haláltól, a kárhozattól, az Isten nélküli öröklét végtelen gyötrelmétől az örökkévalóságban. A harmadik, legnagyobb ajándék: a végső, kegyelmes ítélet után a hazatérés Istenhez, Isten Országába, ahol Isten színe előtt együtt lehetünk a hitben meghalt, hazatért szeretteinkkel is, az „új ég és új föld” örök világában (Jel 21,1-7). Ez a három „kegyelmi ajándék” az evangélium végtelen gazdag tartalma! És ennek a csodálatos, hármas „jó hírnek” a szóval és életünkkel való továbbadását bízta rá követőire a feltámadt Jézus, amikor búcsút vett tanítványaitól a földi világban (Mt 28, 16-20). Ez az egyház és a hívő ember magától Isten Fiától kapott, legfontosabb feladata a földi életben. Igehirdetés szóval és az ettől elválaszthatatlan szeretet cselekedeteivel. Akik maguk is szüntelenül megtapasztalják hívő, új életükben a Krisztus-hitnek és az embertárs iránti önzetlen, segítő, cselekvő szeretetnek a belső erejét és boldogságát, azok pedig már itt a Földön új életben járnak. És rendíthetetlen reménységgel várják Isten Országa, az élet teljessége közeli elérkezését (1Kor 13; Gal 5,6; Jel 22,20-21). Jézus Krisztus népe! A rossz hírek sokszor kétségbeejtő mai, földi világában legyetek boldogan és békés szívvel, szóval és élettel a Krisztus-hit, a krisztusi segítő szeretet és az örök élet reménysége hirdetői és tanúi! Ne a társadalom „tükre”, hanem ízesítő só, a körülöttetek élők életét átjáró fény és világosság! Legyetek az evangélium tanúi és hirdetői ebben a mai világban!

(Folytatjuk: Jézus Krisztus, a Megváltó és Szabadító.)

Dr. Nagy Gyula (nyug. evang. püspök, Budapest)

::Nyomtatható változat::