Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Milyen sokszor kézbe kell venni egy csecsemőt. Tudjuk. Mégis, hányszor rohan az ember az ellenkező irányba, nem hozzájuk, hanem el tőlük, a gondviselőktől. Amikor pedig észrevesszük és rácsodálkozunk – talán még nem késő.

A heti zsoltár kedvező tapasztalatokat sorol, melyeket kívánnánk mi is megélni. Mert hiányuk elrontja életünket. A zsoltárosnak azonban szinte mellékesek ezek, hálaadásának forrása a haláltól megszabadított élete. Erről vall ismételten, s ehhez igyekezik igazítani magatartását, ezért lesz elmaradhatatlan életéből a hálaadás. Ez az, ami hitét táplálja, amivel bizakodva néz előre. Még nyomorult helyzetéből is. Tehát nem jól van, nem nagyszerűen érzi magát, hanem ismeri Isten megtartó hatalmát, s ezzel biztatja ismételten nyugalomra a nehézség idején is (!) lelkét. Valamit okvetlenül meg kell tanulnunk a zsoltárból. A nézőpont kiválasztását. A gyakoribb szerint: nyög az ember sokféle teher alatt, és azt mondja; mit kezdjek itt húsvét lehetetlenségével? A zsoltár szerint: örül az ember Isten szabadításának, és ezzel lelkesíti magát terhei között. Mert nem az a kérdés mit tudok én, hanem az, hogy mit tesz értem Isten!

Rác Miklós (ny. ev. lelkész, Nádasd)

Regionális hozzárendelés: Nádasdi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::