Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Megkérdeztük

Hozzászólás a cikkhez

Amikor a későbbi püspök több mint száz esztendővel ezelőtt meglátta a napvilágot a Vas megyei kisközségben, Alsó-Mesteriben, még földműves szülei sem tudhatták, mivé lesz, miféle ember válik gyermekükből a huszadik század embert próbáló, vérzivataros éveiben. Mi már bizton állíthatjuk, hogy egy rendkívüli tehetséggel megáldott ember született akkor a Ság-hegy lábánál fekvő kis faluban.

1927-ben Győrött kezdi meg szolgálatát, majd 1948-ban a Dunáninneni Egyházkerület püspökeként hivatása a Kárpát-medence egy másik szép vidékére, a jó palócok hazájába vezérelte, ahol nagy szeretettel fogadták. Ő is szívébe zárta ezt a kegyes nógrádi, Ipoly-völgyi népet. Nyugdíjba vonulásáig – mielőtt Győrbe visszaköltözött volna –, 1973-ig élt a balassagyarmati parókián, szeretett hárs- és vadgesztenyefái alatt, melyektől elköltözésekor egyenként megölelve búcsúzott. Széles látókörű gondolkodó, kiváló teológus és világhírű irodalmár lett belőle páratlan Madách-gyűjteményével abban a korban, amikor ez nem számított semmit. Pedig: „Magyar volt. Vas megyei, kemenesaljai, mesteri, szűkszavú, halkbeszédű, tempós. Ízes nyelvén úgy szóltak a jó Ság-vidéki tájszavak, mint mikor öreg ezüstpénzek pendülnek ódon asztalon” – mondta ő Győrffy Bélára emlékezve egy beszédében, de kitűnően illik ez reá is. Nem csoda hát, hogy a balassagyarmati gyülekezet is mélyen a szívé-be zárta, és szívesen emlékezik rá. Bár még 1998-ban sem lehetett neki emléktáblát állítani, mondván „itt nem lesz Szabó-kultusz”! A Gondviselő akaratából azonban elhárultak az akadályok, és a püspök úr születésének századik évfordulóján, 2002-ben méltó módon emlékezhetett rá a gyülekezet. Réti Zoltán bronz domborművével ékesített gránitkőtábla hirdeti mindenki számára a parókia falán: megbecsüljük az előttünk járókat. Az ő szavait idézve mi is elmondhatjuk: „Tudjuk, hogy neki ezzel sem-mit sem adtunk, mégis jólesett ezzel a kővel azt mondani: Köszönjük, hű pásztor!” Hasonló emlékkő hirdeti szülőháza falán, Mesteriben is az arra járónak, hogy ki is volt Szabó József. Az ő korosztályához köthető püspöktársairól már egy évtizede jelennek meg különböző monográfiák, de őt agyonhallgatják. Nem kis feladat a Szabó-életmű feldolgozása. Sajnos nem maradt ránk sem napló, sem eredeti önéletrajzi leírása, ezért azt úgy kell összeszedni és egymás mellé rakni, mint egy ókori mozaikot. Egykori tanítványa, Zólyomi Mátyás csepeli lelkész személyében azért mégiscsak akadt valaki, aki időt, fáradságot nem kímélve összegyűjtötte beszédeinek, prédikációinak fellelhető darabjait, és sajtó alá rendezte, amit gyülekezetünk jelentetett meg. Mivel az evangélikusok közül is kevesen ismerik őt, ezért tartjuk fontosnak ezt a könyvet figyelmébe ajánlani a dunántúli lutheránusoknak is. Mert aki a kezébe veszi, nagyon hamar ráérez e rendkívüli ember habitusára. Reményeink szerint az életmű feldolgozása folytatódik majd egy következő kötettel. Dunántúlon élő testvéreink segítségét is kérjük ehhez. Akik még személyesen ismerték egykori püspökünket, küldjék el nekünk élményeiket, történeteiket, relikviáikat, hogy ezekkel is hozzájáruljanak az ő élettörténetének további feldolgozásához.

Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)

Regionális hozzárendelés: Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::