Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Arcképcsarnok

Hozzászólás a cikkhez

1880. szeptember 12-én halt meg Haubner Máté, a Du-nántúli Evangélikus Egyházkerület egykori szuperintendense. Főpásztori megbízatását – kényszerűen megszakítva – két ízben is betölthette: 1846 és 1849 valamint 1860 és 1866 között. A többéves szolgálat nélküli időszaknak történelmi jelentőségű oka van.

Haubner Máté 1848. december 3-án körlevélben szólította fel egyházának lelkészeit és tanítóit, hogy álljanak a nemzet szent ügye mellé. A szuperintendens – amíg csak tette – erkölcsi és szellemi síkon is támogatta a magyar szabadságharcot.
Bátor tettének súlyos következménye lett, nemcsak állását, de szabadságát is elveszítette. Hatévi várfogságra ítélték, amelyből – magas rangú pártfogóinak köszönhetően – „csak” két évet töltött Pozsony és Kufstein börtöneiben. Hazánk politikai helyzetének kedvező alakulása tette lehetővé, hogy a szuperintendens másodszor is betölthette hivatalát.
A lelkében megviselt – családi tragédiákkal is terhes – főpásztor azonban nem végezte sokáig szolgálatát. Élete utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte Sopronban. Végső nyughelyére is itt helyezték. Egy kortársa a következőképpen foglalta össze Haubner jellemét: „tökéletesen fölfögta e két szó értelmét: »egyház és haza«, és nem kímélte fáradtságát, hogy az elsőt szilárdnak , az utóbbit boldognak lássa.”

Dombi Éva (hivatalvezető, püspöki hivatal, Győr)

::Nyomtatható változat::