Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 9 - Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! (Ez 18,1−9)

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! (Ez 18,1−9)

A szentgotthárdi templomunk
Az ószövetségi gondolkodás szerint minden rossz Isten büntetése. Ha betegség ér, ha csődbe megy a bolt, ha természeti csapás ér, ha meghal valaki, az ok ott keresendő. Ott valaki nem Istennek tetsző életet él, ott tanyát vert a bűn.

A bibliai Jób elvesztette mindenét, és beteg lett. A barátaiban pedig megfogalmazódott a kérdés: Mi bűnt követhetett el,hogy így veri az Isten? Jól ismerik ezt a gondolkodást azok, akik olvasták a könyvet. De akik nem olvasták, azok is gyakran kérdezik a bajban: Miért sújt engem az Isten? Van, amikor megtaláljuk a magyarázatot. Úgy is alakulhat, hogy az ember változtat egy rossz, bűnös szokásán, és visszatér az egészsége, rendbe jön a családi élete.
De van, amikor a bűn és bűnhődés közti összefüggések nem ilyen egyértelműek. Van, amikor egyszerűen nem találjuk a súlyos következmény közvetlen okát. Az ember ebbe nem könnyen nyugszik bele. Izráel népe is kereste, és meg is találta erre a szentírási magyarázatot. Az apák ettek egrest, de nekünk csak a fogunk bánja?
De a törvényben van egy mondat, amely így szól: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.” (2Móz 20.5)
Azért felkavaró ez, mert arról szól, hogy a bűn következményeit nem egyedül az elkövető viseli, hanem annak utóda, gyermeke, még negyedik unokája is. Egy szerető apa erre azt mondja: Micsoda igazságtalanság ez Isten részéről! Miért bűnhődik az apa bűne miatt az ártatlan gyermek is? Hát nem úgy volna-e igazságos, hogy a bűn következményét az viselje, aki a bűnt elkövette? Nem úgy van-e mindenütt, még a gyümölcs evésekor is, hogy aki fogyasztja a savanyú gyümölcsöt, annak a foga vásik el tőle?
Ugyanakkor ez az ige alkalmas az ártatlanság látszatának fenntartására. Alkalmas lehet arra, hogy Istenre és elődeinkre hárítsuk a felelősséget. Innen ered a régi bibliai mondás: „Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle.” Valószínűleg alkalmat jelentett ez a közmondás arra is, hogy a fiak kibúvót keressenek a bűn vádja alól: Hiába vagyok igaz, ha az elődeim vétkeztek. Ártatlanul van rajtam a büntetés.
Az Úr pedig szinte felháborodik ezen a körmönfont kifogáson. Ezékiel által így beszél: „Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben ...Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.” (2−4. v.)
Az ember magából indul ki. Ezért olyan tulajdonságokat tesz rá a másik emberre, ami önmagából ered. Istennel is megteszi, hogy személyválogatónak, kivételezőnek, sőt igazságtalannak látja. Igénkben azonban az Úr visszautasítja ezt. Így emlékeztet minket hibás szemléletünkre: „minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém.” (4. v.)
Minden lélek Istené. Bármely gyermekének a veszte egyformán fáj. Az Úr törvényt ad, hogy ne kelljen mindent saját kárunkon megtanulni. Ne kelljen ezt az egyetlen életünket tönkretenni csak azért, mert nem volt útmutatónk. Ne hárítsuk a felelősséget se visszafelé apáinkra, se előre gyermekeinkre és unokáinkra.
Az Isten útján járás tehát nem más, mint hűség az Úrhoz, kitartás mellette. „Ne csinálj magadnak istenszobrot!” Vagyis: ne az Istent akard a saját képedre formálni! Ne tekintsd istennek az anyagi dolgokat, amelyek ma oly gyakori bálványok!
Aki Krisztusát követi, az jó úton jár… „nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét.” (6. v.) Nem paráználkodik. Ugyanis tudja milyen nagy ajándék a házastársi hűség, a házasság gyümölcse, a gyermek. Jézus is nagyon jól tudta ezt, ezért még meg is toldja az ószövetségi parancsot. Azt mondja: „Aki kívánsággal tekint a más asszonyára, már paráználkodott vele a szívében.” (Mt 5,28) Az Úr így vezet minket: Ne tekintsd Istennek az anyagi dolgokat, amelyek ma oly gyakori bálványok. Kövesd a jó utat, mert aki Krisztusát követi, az…
„senkivel sem kegyetlenkedik.” (7. v.) Nem bánt, nem öl! Tudja, milyen nagy ajándék az élet, a béke, a biztonság. Jézus is jól tudta ezt, ezért még hozzáteszi: „Ha megütnek jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is!” (Mt 5,39) Mindenesetre ne alkalmazz semmiféle erőszakot! Aki Krisztusát követi, az…
„nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza, uzsorát nem szed, kamatot nem vesz.” (8. v.) Nem lop! Tudja milyen nagy ajándék az emberek közötti bizalom, a tisztességes bér a munkáért. Jézus pedig megtoldja ezt még az adás parancsával is: „Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el!” (5,42) Aki Krisztusát követi, az…
„tartózkodik az álnokságtól.” „Nem szól hamisan felebarátja ellen.” (8. v.) Nem, mert Jézus is arra tanít: Minden kimondott szóért számot fogunk adni az ítélet napján. (Mt 12,36) Szavakért, amelyekkel másokat gyógyítottunk vagy megsebeztünk. Szavakért, amelyekkel másokat segítettünk, vagy amelyekkel valaki lelkén erőszakot követtünk el. Számot fogunk adni ítélkező és megbocsátó szavainkért.
Ne használjuk Isten szeretettel segítő, vezető igéjét arra, hogy mások felett ítélkezzünk, hogy közvetlen összefüggést keressünk mások baja és bűnei között, mint tették ezt Jób barátai. És ne használjuk Isten igéjét kifogásnak se magunk számára!
Járj Isten útján, kövesd az Úr Jézust! Ő egyszerre a mi Megváltónk, Urunk. És ne feledd, hogy testvérünk alázata, engedelmessége, hűsége és kitartása példa lehet a számunkra mindennapjaink küzdelmei között! Ennyi a használati utasítás az életünkhöz. Nem több, nem is kevesebb. Ne keressünk hát magyarázatokat és kibúvókat. Mert a tények, az élet gyümölcsei beszélnek. Ezért így szól az Úr: „Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él (…) törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog!” (9. v.)
Járj hát Isten útján. Ne keress kifogást, ne használd Jézust se annak. Fogadd el az ő vezető kezét, és indulj vele! Ne holnap, hanem most!
(Elhangzott a győri Öregtemplomban 2004. Szentháromság ü. u. 13. vasárnap.)

Jánosa Attila (ev. lelkész, Győr)


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster