|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 03
- BÖJT 5. (JUDICA) VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
BÖJT 5. (JUDICA) VASÁRNAP HETE
„Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előled.” (Zsolt 69,6) „… hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején.” (Zsolt 69,14)
A zsoltáríró azt a kétségbeejtő helyzetet, amelybe mások és saját bűnei miatt jutott, annak a természeti csapásnak a képeivel írja le, amelyet a televízió képernyőjén mostanában gyakran látunk, amikor ázsiai, afrikai vagy éppen hazai áradásokról tudósítanak. Ezért használja az iszap és sár, örvénylő ár kifejezéseket, amelyekbe elsüllyed, illetve amelyek már-már elragadják.
A zsoltáros rájött arra, hogy ebből a veszedelemből, a bűn „sarából” nem az ő külsőséges cselekedetei, a sírás, a böjtölés, a gyászruha felöltése (11-12. versek), hanem a kegyelmes Isten mentheti ki.
Tanuljuk meg az igéből, hogy ahogyan az áradást nem lehet lekicsinyelni, mert pusztít, úgy a bűn is tönkreteszi az emberi életet. Segítség nélkül nincs menekvés sem az áradásból, sem a bűnből. Bűneink szorításából csak a Krisztusban megjelent isteni kegyelem által szabadulhatunk meg. A böjti időt fokozottabban használjuk fel arra, hogy ezt a felülről jövő segítséget hitünkkel megragadjuk.
Pintér János (ny. ev. lelkész, Szombathely)
Regionális hozzárendelés:
Szombathelyi Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
