Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Úgy indította útjára Urunk egyházát, hogy tanítványokat hívott el, hogy tanítsa, rájuk bízza az evangéliumot, az Isten szeretetéről szóló örömhírt. Tanulni és befogadni azt az igét, amely hitet és életet teremt. Hányszor kellett megszégyenülve korrepetálni a tanítványokat, hogy végre megértsék, amit a „Mester” rájuk bízott? Rivalizálás, félelem, gyávaság lazította azt a kis közösséget, amely pünkösd után „magvetője” lett a világkeresztyénséget építő evangéliumnak. Az egyház történelme során napjainkig hányszor szomorítottuk meg Urunkat, hogy nem az evangélium hirdetése, tanítása és befogadása volt számunkra a legfontosabb? Hányan nem vettük át maradéktalanul, nem tanultuk meg, és így nem tudjuk továbbadni azt a kincset, ami nekünk is, gyermekeinknek is életet és üdvösséget jelent? Ennek a hitet teremtő igének a híján nem tölti be életünket Jézus Krisztus halál feletti győzelmének öröme. Nagy baj, ha mi és gyermekeink máshol keresik azt a kincset, ami ránk van bízva, és ami csak az egyházban található. Az a Jézus Krisztus, aki megkereste az utána vágyó, őt hívó tanítványait, mi is segítségül hívhatjuk.

Már egy nap kezdetén – látva az előttünk felhalmozott feladatokat –, szorongatott, nehéz helyzetünkben, a könnyebb megoldásért születnek rossz döntéseink. Aztán így követünk el helyrehozhatatlan vétket azokkal szemben, akik éppen a legközelebb állnak hozzánk. Isten kész segíteni rajtunk szorongatott helyzetünkben, nehéz felada-tok között. Egyedül nála van számunkra segítség és megoldás. Legyen első szavunk a hála, ha frissen ébredve vagy fárasztó éjszaka után őt hívjuk segítségül. Jézus Krisztust azért küldte el, hogy utunk és igazságunk legyen (Jn 14,6). Magára vette bűneinket, meghalt értünk, legyőzte a bűn útjára csábító gonoszt, és megajándékozott az élet útjával. Megtanít és megerősít az ő útjának vállalására. Vezet, erőt ad és tanácsol, hogy hol segíthetjük, vigasztalhatjuk, biztathatjuk a rászorulókat. Kérjük oltalmazó szeretetét a gonosz kísértővel szemben! „Szent angyaloddal védj meg! Hadd járjon énvelem, Elűzni ellenségem, Ki tőrt vet szüntelen. E földi élten át Míg járok, el ne ejtsen! Se lélekben, se testben Ne tégyen semmi kárt!” (EÉ 93,3)

Selmeczi Lajos (ny. ev. lelkész, Tata)

Regionális hozzárendelés: Tatai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::