Gálszécsi István

Reformatus címer

Kátéja és énekeskönyve maradt ránk, méghozzá mindegyik az elsők közül való a reformáció gazdag történetében. Talán van aki, azt mondja, „csak” ennyit örököltünk, de e kettő életével és szolgálatával együtt megérdemlik, hogy alakjával külön is foglalkozzunk.

Életéről alig tudunk valamit. Ősi, előkelő családból indult Gálszécsen. Külföldön, Bécsben és Krakkóban tanult, majd Wittenbergben nyerte el a magisteri címet. Tanított talán „otthon”, Gálszécsen és Gyulán is, bár ez még kérdéses, de életét voltaképpen Abaújszántón élte, és itt dolgozott legtöbbet: munkája országosan kisugárzó volt.

„Kegyes énekekről és keresztyén hitről való rövid könyvecske” ez a címe az 1536-ban, Krakkóban megjelent énekeskönyvnek. Ebben természetesen több szép Luther ének is van, de régebbiek is megtalálhatóak benne. Payr Sándor egyháztörténeti professzor írja róla: az első protestáns énekeskönyv hangjegyekkel hazánkban. Ő pedig szerényen így vezeti be: versei - tudja - nem tökéletesek, de más ilyen könyv eddig még nem volt! S persze hozzáteszi az énekekkel kapcsolatban is, aki a Szentírást tanulja, „nem kiált ránk, kik hirdetünk csak Jézus Krisztusba való hütnek általa embereket üdvözülni.”

„A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske”, vagyis a Kátéja 1538-ban jelent meg, tehát szintén az úttörők között. Bod Péter 1766-ban megjelent Magyar Athenas kiadásából tudjuk a könyv teljes címét és tartalmát is, tehát tanítja a parancsolatokat, a Hiszekegyet, az imádságot (Miatyánk), a gyónást, a szentségeket és a keresztyén szabadságot, vagyis a keresztyén élet mindennapos gyakorlását is. Központban a hitről szóló tanítás áll érdekes megfogalmazásban: „mindegy e két mondás, irgalmasságból üdvözülünk és hitből üdvözülünk. Mert a hit az irgalmasság bizodalmát jegyzi, azért, mikor mondjuk, hogy hitből üdvözülünk, e mondást e képpen értsd, hogy irgalmasságnak bizodalmából üdvözülünk”.

A vele való foglalkozás közben még két szép vonása is kiemelkedik, s mindkettőt érdemes megemlíteni. Az egyik a lelkipásztori hangvétel. Tanításában is erősít, lehetne mondani. „Azért e jegyek witelisse (vétele) után oly bizonyossá légy a te üdvösségedről, mintha a menyországból hallanád Istentől ilyen szózatot: Én tigedet üdvözlitlek Krisztusba való hütért”. A másik együttes: szerénysége és szorgalma. Gálszécsi így ír: „rövid nap, ha életemet Isten meghosszabbítandja, és ennyi scholai gondoktól megszabadítand, ezekről nagyobb könyvet írok, hol mindezeket sok helyekkel bizonyítok, azért eddig ezt, minden ember jó néven vegye éntőlem, és kevés botránkozásimért, hogyha valamit találand, minket ne szidalmazzon.”

Gálszécsi István hívő és szorgalmas alakját ránk hagyott kátéjával és énekeskönyvével együtt érdemes lenne hát a feledés homályából kiemelni, s tőle többet is tanulni.

Kapcsolódó oldalak:

Református Egyház - Abaújszántó
Parókia - a Református Portál oldala

Béke Csaba: A magyarországi és erdélyi reneszánsz zene

Krisztus a mi bűneinkért meghala

Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség honlapja

Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai

Szomszédaink könyvnyomtatásának története
"...Dévai Bíró Mátyás könyve az első ábécéskönyv, melyet valóban ismerünk; az előtte megjelent **Gálszécsi István Elemi hittana** elé ugyancsak ábécét is írt. De munkájából példány nem maradt ránk..."