1%

**PARTNERKAPCSOLATI SZERZŐDÉS ÁGFALVÁN** -Ágfalva és Loipersbach evangélikus gyülekezetei szerződést írtak alá-

A két, egymástól légvonalban mindössze másfél kilométerre fekvő község evangélikus gyülekezetei a trianoni határok meghúzása előtt összetartoztak. Ágfalva volt az anyagyülekezet. Templomának méretei impozánsak – ennek oka, hogy régen Lépesfalváról és Bánfalváról a leánygyülekezetek az anyához jártak istentiszteletre. Aztán jött a sok évtizedes elzártság egymástól, amikor az anyát nem csak a lányától való elszakítottság miatti könnyek fojtogatták, hanem a kitelepítés során megfosztották többségükben azoktól, akik a helyi gyülekezet életében az anyai örömöket is jelentették, vagyis a jövőt! A kitelepítettekkel 1989 után erősödött meg a kapcsolat. De a sok évtizedes elzártságot követően megnyílt a lehetőség arra is, hogy az egykori leánygyülekezettel – amely maga is anyává lett – ismét szorosabb kapcsolat épüljön ki. Sághy Balázs ágfalvi-sopronbánfalvi és Jakob Kruse lépesfalvi lelkészek intenzív, lelkes szolgálata az elmúlt években hidat épített gyülekezeti szinten, de egyúttal a két falu lakossága közötti kapcsolatban is. Ezzel a két ország közötti alapszintű regionális együttműködés példájává is vált. Május 19-én délután az ágfalvi evangélikus templomban istentisztelettel kezdődött a szerződés aláírási ünnepség. Ezen Herwig Sturm osztrák püspök, és Gabnai Sándor, a soproni egyházmegye esperese köszöntötte a templomot megtöltő két határ menti gyülekezetet és a vendégeket. Sturm püspököt a templom oltárképe ragadta meg, mert nevéhez kapcsolódik a viharos tengert lecsendesítő Jézus szolgálata. Jézus sokszor csendesítette le a történelem viharában (Sturm) övéi hajóját elnyelni akaró hullámokat. A partnerkapcsolati szerződés aláírása a határon történt. Ezen köszöntőt mondott Manfred Koch szuperintendens, valamint Gaál István és Herbert Tschürtz polgármesterek. Az ünnepen közreműködött a lépesfalvi Heimatklänge zeneegylet fúvószenekara – nem csak hangulatos keretként, hanem záróénekünket is kísérte, hálánk kétnyelvű kifejezéseként (Áldjad, én lelkem...-Lobe den Herren...) Végül a lépesfalvi gyülekezet vendégei lehettünk, ahol az egykori leánygyülekezet nem csak az anyát látta vendégül terített asztalok mellett, hanem a helyi lelkész (egykori soproni lelkésztársam) és felesége (volt konfirmandusom) a régi szeretettel fogadta a kissé távolabbi szomszédot is. Évtizedek elzártsága után az egymás felé nyitottság szép jelképe volt, amikor a két szomszédos gyülekezet átadta egymásnak temploma kulcsmásolatát, hogy bármikor beléphessenek mindegyikbe, és testvéri közösségben lehessenek egymással. Imádkozzunk azért, hogy a példaadó szerződés munkálja az elzártságból szabadultak háláját, a bénító határt áttörő nyitott szeretetet, valamint a kulcsfontosságú tények: a szívbeli békesség és az igazságosság érvényesülését a szomszédok között – ezzel közvetítve a Szentlélek tisztító erejét szennyezett világunkban, közösségi kapcsolatainkban. Szimon János