1%

**Te vagy reményem sziklaszála...**

Kedves énekem (66-os ének) első pár szavával köszöntöm minden kedves testvéremet, akik ezeket a sorokat olvassák.

1960 február 19-én születtem Tapolcán, családunkban harmadik, kicsit elkésett gyermekként. Édesanyám Kovács Magdolna, adminisztrátorként dolgozott egy bányavállalatnál, édesapám Piri József egy útépítő vállat építésvezetője volt. Mindketten régi, tradicionális evangélikus család gyermekei, apai nagyapám a Komárom megyei Szenden volt lelkész. Két nővérem van: Katalin tanár Révfülöpön, Zsuzsánna férjével együtt lelkész Pusztaszentlászlón és Zalaegerszegen.

Hit, egyház-, hazaszeretet, hűség, igazságszeretet, becsület családunkban olyan fontos volt, mint a mindennapi kenyér. Szüleim a polgári értékeket szem előtt tartó nézeteiért, de a mindennapi megélhetésért is kemény harcot vívtak.

Révfülöpön laktunk, ott is jártunk templomba, de mindhármunkat Kővágóörsön - abban a szépséges Árpádkori templomban - kereszteltek és ott is konfirmáltunk Sümegi István Lelkész Úr keze alatt.

Általános iskolában Révfülöpön jártam. Még élő és már az örök élet útját járó tanáraimra mindig hálával és szeretettel gondolok. A tapolcai Batsányi János Gimnáziumban érettségiztem 1979-ben, és ugyanebben az évben kezdtem meg tanulmányimat a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián, egy olyan évfolyamban, amely akkor "nagy létszámmal" 16 fővel indult. Azért írom, hogy nagy létszámmal, hiszen ugyanebben az időben az öt évfolyamban összesen 58-an tanultak. A 16 induló, első évfolyamos hallgató közül azonban 1984 nyarán mindössze 8-an álltunk segédlelkészi, illetve lelkészi munkatársi szolgálatba.

1984 szeptember 1-én, Dr. Nagy Gyula Püspök Úr a bobai gyülekezetbe helyezett ki lelkészi munkatársi szolgálatra, Józsa Márton celldömölki lelkész felügyelete alá. Mondhatom - kicsit közhelyként - mélyvízbe kerültem. 1984 őszén már készen állt minden Nemeskocsban, hogy templomot renováljunk. Józsa Márton vezetésével zajlott a renoválás, amelyet 1985 szeptemberére fejeztünk be. Ez az egy esztendő nagyon jó "iskola" volt számomra a lelkészi munka terén. Józsa Márton igazi atyai szeretettel, sok - sok jó tanáccsal állt mellettem, amelyek ma is meghatározóak lelkészi munkámban. Hálával emlékszem Nagy László és Ferenczy Erzsébet celldömölki lelkészekre, akik a kezdeti évek nehézségeiben igaz testvérként álltak mellettem.

1987 júniusában a Budapest Deák téri templomban minden addig fel nem szentelt női lelkészt lelkésszé avatott Dr. Nagy Gyula és Dr. Harmati Béla püspök. Így elhárult minden akadály a gyülekezet azon szándéka elől, hogy lelkésszé válasszon. 1987. július 22-én Fehér Károly iktatott be a Bobai Evangélikus Egyházközség lelkészi állásába, és azóta parókus lelkészként végzem szolgálatomat.

1993 januárjában mentem férjhez Rosta Dezsőhöz, aki összeházasodásunkkor már mint egyéni gazdálkodó dolgozott és ma is ugyanezt végzi. Ugyanebben az évben született meg Ajkán kislányunk Izabella.

Nem tudom, hogy szabad-e egy lelkésznek ilyent mondani, de munkám legkedvesebb része a gyermekek közötti szolgálat. A hittanórák zöme a bobai iskolában és óvodában van, de gyülekezeti hitoktatás keretében tanítok Nemeskocsban és Kemenespálfán. Minden nyáron 40-50 gyermekkel táborozunk Őrimagyarósdon. Kialakult stáb vezeti évek óta a táborokat. Örömmel kapcsolódtam be 2000-ben az Országos Gyermekbizottság munkájába, mint a Nyugati Egyházkerület küldötte. Azóta is minden erőmmel igyekszem segíteni a Gyermekosztály munkatársainak munkáját az országos gyermekprogramok szervezésében és lebonyolításában.

Most, hogy túl vagyunk a nagy építkezéseken Kemenespálfán és Bobán, a nemeskocsi gyülekezeti-ház felújítását vettük tervbe. Remélhetőleg a tavasszal el is kezdhetjük. Mindhárom gyülekezetünkben sok idős ember él, akik várják, hogy a lelkész Isten igéjével eljusson otthonaikba. Remélhetőleg az előttünk álló kicsit nyugodtabb évek a lelkészi munkának erre a sosem elégséges területére egyre több és több lehetőséget adnak. Ehhez kérjük Isten áldását! Ámen.